- És mondja kedves nemsissi, hogyan érintette az a bizonyos hatodik hely?
- Nagyon örültem és úgy éreztem, hogy ezt meg kell ünnepelni.
- Hogyan ünnepelt?
- Igyekeztem stílusosan. Elmentem és vettem egy Apfelstrudelt meg egy adag vaníliafagyit és összeeresztettem őket. Először a tányéron, aztán pedig a hasamban.
- És aztán?
- Aztán rosszul voltam.
Ha a szenvedélyből rongyosra olvasott Mary Poppins könyvekben nem lett volna a Madaras Asszony ("etessétek a galambokat, csak két penny minden csomag"), ha családom két (férfi) tagja nem utálná szenvedélyesen a galambokat, valamint ha a WU- levelezőlistán nem folyt volna pár hónapja szenvedélyes vita arról, hogy miért kell írtani ezeket a madarakat, és miért nem, akkor érdeklődés hiányában azonnal túlgörgetek azon a cikken, amely arról szólt, hogy Meidling, -azaz a 12. kerület - önkormányzati hivatala a padlásán kísérleti galambdúcot rendezett be. A fenti szenvedélyességek miatt azonban a hírnél ragadtam és a következőket tudtam meg:
A sok galamb nem bécskompatibilis, így a város megpróbálja irányítása alá vonni a cikk által csak "a levegő patkányainak" hívott szárnyasokat,, amelyekből 130-150.000 röpdös a Császárvárosban. Ha a romantikus turbékolás feltalálói hagyják magukat ráncba szedni, akkor az összes városi peremkerületre kiterjesztik az önkormányzati galambdúcok intézményét, amelyekben az a születés-szabályozási módszer, hogy műtojásokra cserélik le az igaziakat.
A galambok ellen felhozott érvek, (zaj, kerti- és balkonnövények megdézsmálása, fertőzések, stb.), arra ösztönözték a városvezetést, hogy az állatvédelmi törvényt, meg a sikeres augsburgi példát szem előtt tartva, egy minden érintett által elfogadható megoldást találjon.
A mesterséges galamblakhely egyik előnye, hogy a madarak nemcsak éjszakáikat, hanem nappalaikat is ott töltenék, mivel a helyben kapott ennivaló maradásra bírná őket, s ezzel egy időben a nem kívánt helyre potyogó ürülék problémja is megoldódna, hiszen az emiatt a galambdúcon belül hullana alá. További örömforrás, hogy a "gerlehotelnek" is titulált alkalmatosságokban redszeresen takarítanának-, amelynek köszönhetően nemcsak a városban tipegő galambok, hanem az általuk terjesztett paraziták is megfogyatkozatnának. A rendszer kitalálói a nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva úgy vélik, hogy érezhető eredmények fél éven belül várhatóak majd, mivel ennyi időbe telik, míg a galambok állandó lakcímként kezdik kezelni a számukra felkínált önkormányzati bérlakásokat.
- Engem már csak az érdekelne, hogy mi lesz az elkobzott tojásokkal, illetve hogy mi a dúcokban betöltött állás német neve.
Az 1-es villamoson, a Prater környékén rendszeresen utazom fehér bottal közlekedő utasokkal, s kicsit furcsálltam, hogy mennyire gyakran találkozom velük. Aztán egy elszalasztott tujának köszönhetően pár hónapja észrevettem, hogy pont annál a megállónál van Bécsben a Vakok Intézete, ahol én munkába menet vagy onnan jövet, naponta fel- és leszállok. Azóta, ha várnom kell a villamosra, általában megnézegetem az Intézet utcafronti faliújságjára kitett fényképeket, amelyek hol egy sikeres főzőtanfolyam, hol valamilyen kézműves foglalkozás, hol pedig egy külföldi utazás pillanatait örökítik meg. Bevallom, ez utóbbinál megepődtem, de aztán kiderült, hogy csak tudatlan vagyok, ugyanis a vakok között is sokan szeretnek utazni. Szerencsére Bécs nálam okosabb és speciális térképekkel segíti őket a közelekedésben, illetve a városban való tájékozódásban.
Ahogy egy híradásból tegnap megtudtam, múlt héttől 15 bécsi kerület tapintható térképe érhető el, amelyet a külföldiek az Albertinaplatz-on található turista-irodában vehetnek meg (a helyi lakosokoknak pedig küldenek belőle). A polgármester-helyettes asszony szavai szerint: "Bécs a legmagasabb életminőséget kínáló város, s az idelátogató vendégek tájékoztatását, valamint a velük való törődést is a legmagasabb színvonalon kívánja ellátni. Az új térképekkel még jobb szolgáltatást tudunk nyújtani a vakoknak, s ezzel segíteni tudjuk őket abban, hogy a várost megismerjék és ezáltal benne nagyobb örömüket leljék".
S ha már idézgetek jöjjön ide még egy mondat: "A Wien Tourismus szívén viseli a speciális igényű emberekkel való kommunikációt. Honlapunk az akadálymentesség legszigorúbb követelményei szerint készült, s többek között a siketek és nagyothallók számára felvett osztrák, német, brit és amerikai jelnyelvvel kísért videókat is tartalmaz."
Európa legnagyobb megmászható fatornyát nyitották meg ma Bécsben, amelyről körbeszemlélhető a Bécsi Főpályaudvar nevű projekt hatalmas építkezési területe.
Mondjuk a hozzám hasonlóknak, akik gyakran járnak vonattal Pest és Bécs között, (meg gondolom más irányokra is érvényes), a Westbahnhof-ot elhagyva pompás kilátása nyílik az egykori Südbahnhof helyén tátongó kráterre, amelyben hétről hétre látványos változásokat ér el az odavezényelt rengeteg munkagép, daru és szaki. A vonat odaérve mindig sánta-teknős sebességre kapcsol, így az ablakon kibámulók élő terepasztalként nézegethetik egy darabig a Császárváros megaberuházásának folyamatait.
A munkálatok tényleg érdekesek, és gondolom ezt felismerve építették fel a kíváncsi nagyközönség számára a 66,72 magas, Bahnorama* névre keresztelt tornyot, amelyet 150 tonnányi hozzávalóból emeltek. A 4,7 millióba került szerkezet földszintjén "kiállítás" magyarázza el a látogatóknak, hogy miért fontos és szükséges egy Főpályaudvar, amelynek építését aztán a sportosabbak 250 lépcső megmászása után tekinthetik meg. (A lift a derstandard.at cikke szerint az első napon lerobbant, így mindenki sportos volt, aki akkor ott járt).
A toronyból látható projekt annyira nagyívű (értsd: sokba kerül) és oly sok vita övezte, hogy külön honlapot is kapott, amelyen rengeteg információ található. A város jelenlegi legnagyobb és legjelentősebb infrastruktúrális beruházásának neve ugyan "Főpályaudvar Bécs", ám nem csak egy vasút(vég)állomásról van szó, amely modernizálja, akadálymentesíti, ésszerűsíti és gyorsítja a város vasúti közlekedését; egy új városrész van születőben, ami akkora területű lesz, mint amennyit a bécsi 8-ik kerület manapság elfoglal, és amelyben a szokásos lakások, irodák és egyebek mellett egy 8 hektáros parkot is létesítenek majd.
A kilátó egyébként úgy jött létre, hogy pályázatot írtak ki az építkezéssel kapcsolatos információs központ létrehozására, s a versenyt a "rahm architekten" építésziroda nyerte. Meghatározásuk szerint "a Torony lehetővé teszi a jelen történéseiből való kiemelkedést és sejtető pillantást enged a jövőbelire"
A nagy érdeklődés miatt most még elég sokat kell sorbaállni a bámészkodni szándékozóknak, de mivel a vasútles 2015-ig állni fog, érdemes megvárni, amíg lecseng a legizgatottabbak első rohama. - Elérhetőség és további információk itt.
* A bahn szó jelentése: pálya, vasút
Nemcsak az ábécésorrend szerint, hanem a szubjektív szavazatok alapján is. Hogyaszongya:
"Bécs márpedig érdekes! És ha erről valaki mégsem lenne meggyőződve, akkor kötelezően ajánlott a Bécsi Lét: tele szeretettel és humorral. Öröm olvasni." /mondta a tavalyi győztes/
Öröm írni!
Amikor múlt hétfőn megérkeztem az irodába, volt az asztalomon egy oda nem illő tárgy: egy kiégett Osram égő. Éles elmém egyből tudta, hogy ilyet még a legmodernebb kakukk se tojik, s ezután már csak másodpercek kérdése volt rájönnöm, hogy a gallyra ment izzó útján a "felsőbb hatalmak" kívánnak nekem üzenetet átadni.
Amikor két héttel ezelőtt mentem ki az iroda ajtaján, szembetalálkoztam a főnökömmel, aki egy hatalmas lámpát szuszogott befelé a szobájába. Az élőképet, (méretes főnök küzd egy irdatlanra dizájnolt állólámpával) kedvenc feljebbvalóm azzal magyarázta, hogy több fényre vágyik, amit az óriásoktól zsákmányolt lakberendezési tárgyból szándékozik kinyerni. A goethe-i ihletésű iroda-átrendezést persze egyből felidézte az asztalomon árválkodó egykori fényforrás, s innen már nem volt nehéz kitalálnom, hogy bár lámpája lett a főnökömnek, több fénye nem, és hathatós közreműködésemet reméli az ügyben.
A bécsi első kerület nem arról híres, hogy hemzsegnének benne az obik vagy a médiamarktok. (Tegye fel a kezét, aki a Várban, vagy a Váci utca közepén képes 10-15 perces sétán belül villanykörtét venni!) Szóval vakartam a fejemet, mert egyáltalán nem volt kedvem a dögmelegben metrózni, de aztán eszembe jutott, hogy tudok én egy icipici, macskaköves utcát, amelyben egy Mary Poppins könyvből kivarázsolódott elektromossági bolt van.
Az üzletre egy bécsi barátom hívta fel a figyelmem, mivel vevőcsalogatónak egy 50-es vagy 60-as évekbeli, vicces fényreklámot használnak. A kirakat már önmagában megér egy látogatást, ugyanis telis tele van a réginél is régibb tárgyakkal, kellékekkel. Mint ahogy azt már megszokhattuk, a telefonom sajnos most sem volt képes tökéletesen megörökíteni a Schultergasse 3. szám alatti boltocska fura kirakatát, ráadásul betükröződik a szemközti butik meg én is, de a semminél azért több:
Az utcán megkezdett csodálkozásom az üzletbe lépve csak fokozódott. Odabent maximum egy vevőnek van hely, de inkább egynek se. Amerre a szem ellát, körös-körül mindenhol van valami és minden valami régi. A polcok és szekrények zsúfoltságát a rájuk, beléjük, alájuk és melléjük pakolt, dobozok súlyosbítják. A tárolásra használt, kizárólag papírból készült, rojtos dobozokon kifakult, régies kézírás jelzi a tartalmat. Az időszagú bolt véletlenül szabadon maradt falfelületein több évtizeddel ezelőtti, elektromos-kellék témájú reklámok és naptárak lógnak, melyek megsárgult papírjai régmúlt korok ezermestereit juttatják az ember eszébe. A papírhalmok alatt nyögő íróasztalon két írógép figyel: egy békebeli, cirádásan díszített gépírókisasszonyos, meg egy behemót elektromos, ami feltehetőleg az országban található legrégibb modell.
Nemsokkal azután, hogy nagy nehezen sikerült becsuknom a tátva maradt számat, előkerült egy csupa mosoly néni, aki olyan 80 éves lehetett. Kicsit félve mutattam neki, hogy miért jöttem, de nem ijedt meg a boltjába bevitt modern izzótól. Gyakorlott lavírozással egy percen belül a legtávolabbi szekrénynél termett, felpipiskedte magát egy magasan lévő dobozhoz, és már nyújtotta is át a dizájnlámpába való égőt. Az árnál kicsit gondban volt, de valahonnan előkerített egy Osram-katalógust, és onnan már csak az érdekelte, hogy honnan ismerem a boltot és kinek veszem, amit veszek. Amikor megtudta, hogy egy cégtől jövök, adott 10% engedményt és a dobozokon látható gyöngybetűkkel írt nekem egy áfás számlát...
Kifele menet megfogadtam, hogy még aznap kinyírok az irodában néhány égőt, hogy három sarokkal arrébb, újra alkalmam lehessen az időutazásra.
Két létfontosságú hír a hétvégéhez:
Új "parkettet" kapnak a Spanyol Lovasiskola táncosai. - A pacik helyét egy hétig markoló- és kotrógépek foglalták el, mivel egy 120 ezer eurós, szponzorok által összedobott felújítás keretében friss alapot terítettek a lólábak alá. A dolog érdekessége, hogy a munkálatok során eltávolított homok 275 éves, az eredetit még sosem szedték fel teljesen, mindig csak újratöltötték. Az eddig használt homok-széna keveréket felváltotta egy műanyag alsó réteg, amire aztán viaszozott homok került. A speciális új cucc védi a patákat és pormentes.
Úgy néz ki, rekordszámú álomesküvőre kerül sor idén Bécsben. A városban kedvelt (és drága) eskövőhelyszínnek számít a Rathaus, a Schönbrunn Kastély vagy a Hirschstetten-i Virágkertek. Az eddig megrendezett esküvők, valamint a már lekötött időpontok száma arra enged következtetni, hogy 2010-ben összesen 630 pár fog egymásnak anyakönyvvezető előtt mindenféléket igérni. Eddig nyolc azonos nemű pár házasodott össze a fenti helyszínek valamelyikén és további 13 tervez hasonlót idén. Ha valakit érdekelne, hogy hol lehet Bécsben álomesküdni, az itt talál egy listát.
Ha az aktuális evészavar diéta miatt délig csak gyümölcsöt lehet enni, az ebéd zsákmány; ha a délelőtt különösen eseménytelen, akkor az ebéd megváltás. Ha valamelyik barátommal költöm el, az ebéd örömteli társas esemény, ha reggel óta ki sem látszom a munkából: pihenés. Ezenfelül nincs az a fogyókúra, amiben ne szerepelne a déli étkezés, így Boborjánhoz hasonlóan az én kedvenc ételem is az ebéd.
Mivel két éve dolgozom a főleg turistákra szakosodott belvárosban, az összes ebédelő helyet kipróbáltam már a lustasági körgyűrűmön belülre esők közül. Egy év után, nihilistább napjaimon felváltva untam őket, - ilyenkor irodaköltözésről álmodoztam. Aztán megnyílt a XO-Noodles és most egy darabig akár maradhat a cégünk ott, ahol van.
Örömmel értesítek minden kedves egybegyűltet, hogy blogom az ábécé sorrend szerinti hatodik helyezést érte el az Aranywebnapló2010-en.
Köszönöm a
Bécs Európa negyedik legzöldebb városa. A 30 európai metropoliszt (bocs) összehasonlító tanulmány nyolc kategóriát vett figyelembe a lista elkészítésekor: A széndioxid-kibocsátást, az energiaellátást, az épületeket, a közlekedést, a vízgazdálkodást, a levegőminőséget, a szemét- és földgazdálkodást, valamint a környezet-menedzsmentet. Ahogy a linkelt táblázatból kitűnik a Császárváros különösen jól teljesített a víz és az energia kategóriákban.
Október 2.-tól hosszabbodik a bécsi metró, ugyanis átadják az U2 jelenleg építés alatt álló részét. Az évente 510 millió utast szállító földalatti hálózat 5,3 kilométernyit bővül és ezzel összesen 101 metróállomása lesz a városnak. A 100. lesz a "Donauspital" nevű, a végállomást pedig "Aspernstraße"-nak fogják hívni.
Új padokat kapott a Museumsquartier, mivel a téli tűzeset miatt a kedvelt térbútorok a szükségesnél kevesebben lettek. Hamár gyártani kellett, változtattak is: más lett a dizájn, illetve 100%-ig újrahasznosítható anyagból készítették el a nyilvános fetrengés remek eszközeit. Ahogyan azt régebben írtam, az ülőalkalmatosságok eddig minden évben új színt kaptak, ám idéntől ennek vége: a padok tegnaptól színesek. Ha valaki nemcsak az MQ-ban szeretné őket használni, az rendelhet is magának egyet a Shopban.
Az előző bejegyzés értelmében mára kigondolt, '-én-leszek-a-bérlőd-nem-más' hatású öltözékem a felkelés után egy perccel már dugába is dőlt, mert odakint esett. Körömcipő helyett leginkább gumicsizmát kellett volna húznom, de abban nem megy az ember főbérlőt hódítani. Abban, pontosabban azzal parasztgolfozni megy.
A parasztgolf célja a környezetvédelem és szolidaritás támogatása. A SOL egyesület által életrehívott projekt az ízléses (khm...), szolidáris és környezettudatos életstílusra szeretné felhívni a figyelmet. Ez az életörömmel teli játék számos lehetőséget nyújt az egyesület filozófiájának kreatív megjelenítésére. A parasztgolfot túlnyomórészt bio-gazdaságokban rendezzük meg. (...) A játékot gumicsizmával játsszuk, amellyel célba kell dobni és amivel kisebb akadályokon is túl kell jutni.
A játékosoknak például zománcos vájdlingba, kiszuperált teknőbe kell gumicsizmát hajítani, vagy meg kell próbálniuk eltalálni egy rozsdás kolompot. Nem is szaporítanám a szót, hiszen van róla mozgókép is (figyeljük meg a StarWars-t idéző zeneválasztást):
A 'sportág' saját nemzeti bajnoksággal is büszkélkedhet, s már csak ötöt kell aludni a Bécsi Parasztgolfjátékokig, amelyet augusztus 14-én és 15-én rendeznek meg, s ahová Taiwanról és Kanadából is várnak parasztgolfmestereket.
Ha valaki további részleteket szeretne megtudni, akkor látogasson el a hivatalos weboldalra.
Nem kell megijedni, nem alakultam hirtelen focicsapattá, viszont megtaláltam azt A lakást, amiben lakni akarok és szerintem szerencsét hozna, ha az idetévedő rendszeres és rendszertelen olvasók hétfőn este nyolcttól (kb. a hét végéig) az összes ujjukat (lábujjakat is bitte!!) csuriba tennék és minden varázsképességüket latba vetnék, hogy én legyek a főbérlő számára a legmegnyerőbb albérlőjelölt.
Azért (is) kell nagyon ügyesen varázsolni, mert én annyira izgultam az időpontegyeztetésnél (hogy még meglegyen a lakás + olyan időpontot kapjak, ami nekem is oké), hogy nem jutott eszembe a saját mobilszámom vége. Egészen pontosan a fele. Konkrétan nyökögtem a telefonban, ami magyarul se bájos, nemhogy akcentusos osztrákul, de a nyomorult négy számjegy éppen akkor ment szabadságra a fejemből. A főbérlő mentett ki a szituból, és nyugtatott meg nagylelkűen, hogy a telefonja kiírta a számomat, így el fog tudni érni. A főbérlő azt is mondta még, hogy többen, különböző időpontokban mennek lakást nézni és majd az utolsó távozása után dönti el, hogy ki nyer. Tehát megnyugtató, hogy legalább helyszíni licitálásra nem fog sor kerülni. Az viszont nyugtalanít, hogy nem tudom hogy kell ismeretlen emberek között a legszimpatikusabbnak lenni. Hilfe!!!
Az előző két rész folytatásaként essen szó most a város legutóbb felállított diagnózisáról, amely a történelmi időkből itt maradt fiákerekről árul el olyan részleteket, amelyekről egy turista vagy egy itt élő máskülönben nem nagyon értesülhetne. (A fiákerek kezdeteiről itt írtam korábban).
A tanulmányból kitűnik, hogy Bécs lakói nemigen szimpatizálnak ezekkel a lóvontatta járművekkel. Van aki az állatok védelmében tüntetné el őket, van aki (ez vagyok én) azért morog, mert lassítják a városi autóforgalmat.
"A sajtó csak növeli a fiákerek negatív megítélését és a politikusoktól sem számíthatnak támogatásra. Egyedül a turisták szeretik őket. A konkurrencia erős, mivel a kiadott engedélyek számához képest kevés a droszt . A fiákeresek maguk is felelősek a kialakult helyzetért, de túl nagy rajtuk a nyomás és a látóhatáron nem kínálkozik semmilyen megoldás. Nem csoda, ha nincs pozitív jövőképük. A megérdezettek nagyrésze nem volt biztos abban, hogy húsz év múlva lesznek-e még fiákerek a bécsi utcákon."
Tudta-e Ön, hogy:
Azt mondják, a pók szerencsét hoz, de azt nem mondják, hogy akkor is így van-e ha ébredés után az ágyamban találom meg kilapítva ott, ahol fél perccel azelőtt még a fejem volt. Mert azt tudom, hogy ha kinyírok egy a pókot, akkor a szerencsémet is meggyilkolom, de én álmomban, öntudatlanul fejeltem le szegényt, - akkor most mi van? Próbáltam a napomat figyelni, hogy akkor most szerencsés volt-e vagy sem, és a jelekhez (+) (-) fordultam segítségül.
Reggel ügyintézés céljából hajtottam a Hungária körúton, amikor hirtelen megjelent mögöttem öt osztrák motorosrendőr. Nemsokkal rá, egy egész percig pont olyan volt, mint amikor a fontosembereket kísérik (+): az autómat időközben megelőző öt ment elől, az újonnan feltűnt három másik meg egy darabig mögöttem gurult. Aztán persze ez utóbbiak is lehagytak, de előtte még az egyik a kocsi elé mutogatott, mintha több helyet akart volna magának az aszfalton. Kicsit meg is sértődtem (-), mert én folyton jókat írok a fenekükről, és ezért elvárnék pár telefonszámot némi hálát, de túltettem magam a dolgon. Legalábbis akkor még azt hittem.
Átlagosan 100 kilót nyom, kerek vagy szögletes, és ha szerencsés vagy (amikor a kocsikulcsodat leejted), nem rácsos. Mi az?
Egyszer teszem ki a lábam Bécsből és pont akkor törnek be az irodába.
Ülök reggel békésen az autószerelő műhelyében, nagyban hallgatom a relésort meg nézem, hogy milyen egy kiégett biztosíték, amikor hív Kasimir, az irodát bérlő másik cég legszimpatikusabb munkatársa és közli, hogy betörtek az irodába és hogy jó lenne, ha segítenék helyszínelni, hogy tudják mit vittek el. Mondtam neki, hogy a déli teleportálást már lekéstem, de esetleg szkájpon körül tudok nézni, egy óra múlva, ha valaki körbe viszi az irodában a laptopot, amin éppen kinézek.
A soron következő találkozómat (bocs Verus!) lemondtam, majd kanapém kényelmébe süppedve instruáltam Kasimirt, hogy a szélrózsa melyik irányába menjen, és mit nyisson ki: tenyerén hordozta a tekintetemet. - Úgy tűnik, hogy a tettesek pont minket hagytak ki, a másik két társbérlő cég viszont megsínylette a látogatásukat: feltörték a kasszát az egyiknél és elvittek két laptopot a másiktól. Most pedig retteghetünk, hogy mikor jönnek vissza, ugyanis elég sok elemelendő maradt még...
Azt pedig külön sajnálom, hogy az osztrák helyszínelőkkel nem találkozhattam személyesen. Akkor megtudhattam volna, hogy náluk is felvételi követelmény-e a jó fenék és a sokcentis testmagasság, mint az egyenruhás kollégáiknál.
Fizetett hirdetésnek látszó privát rajongás következik, melynek tárgya a képen látható, Bécs 19. kerületében található, a Kahlenberg hegyre épített szálloda. Ez itt ni:
Egyszerű halandóként, valamint Bécsben lakó irodistaként nemigen járnék különleges szállodákba, de munkahelyemen kedves népszokás a workshopokon való részvétel, s ezek legtöbbször hotelekben kerülnek megrendezésre. Egy ilyen alkalom vetett a Kahlenberg Suite' Hotelbe még tavaly, s a munkára való koncentrálást erősen hátráltatta a konferenciateremből élvezhető kilátás, amely láttán az ember álla reménytelen harcot vív a gravitációval.
Nyár van, a keresőkifejezések között egyre több olyan van, amely arra enged következtetni, hogy többen tervezik otthon a Bécsbe látogatást és praktikus információ után kutatnak. Illetve most találtam meg egy régi cetlit, amelyen arra figyelmeztettem magam, hogy írjak majd az ellenőrökről.
Először is tudni kell, hogy a bécsi tömegközlekedésre való bejutást sehol sem gátolják ajtók, korlátok vagy élő emberek. Szabad a bejárás, nem ellenőrzik a jegyeket, de azt mindenhol biztosítják, hogy megvehesd őket. A buszon a sofőr, a villamoson a vezető vagy egy automata teszi lehetővá a vásárlást, a metróbejáratoknál meg egy igen komoly érintőképernyős doboz szolgál ki, ami még parkolójegyet is ad, ha akarjuk.
Mivel a kezdetekben szinte csak metróval mentem mindenhová, ott találkoztam először ellenőrrel is. Zöld láthatósági mellényben csoportosulva állták el a kijáratot, s hogy többnek látsszanak, vittek magukkal a Bécsben nem ritka, magas és jó fenekű rendőrfiúkból is néhányat. Nekem ez az első találkozás feledékenységem folytán olyan 70 euróba fájt
Az előző poszt folytatása jön, amelyből kiderül, hogy mik derültek ki Bécsről, amikor a díványon lelki mélyfúrások alanyává tették.
Milyen lenne Bécs, ha élne; hogy nézne ki? Vannak olyan tipikus tulajdonságai, amelyekkel jellemezhető? Mitől olyan különleges a város atmoszférája? Létezik-e még a bécsi 'Gemütlichkeit' és ha nem, hol? - Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre megtalálják a válaszokat, egy tizenkét hónapos kutatási projekt kellett, amelynek során mélyinterjúk sorát készítették el Bécsben élő és dolgozó emberekkel, majd mindenféle tudományos módszerek és hókuszpókusz segítségével kiértékelték az elhangzottakat.
Az eredmény szerint a városra leginkább illő jelzők:
Az ambivalenciák ebből a legérdekesebbek, amelyeket személy szerint nagyon találónak érzek: Bécs hektikus de mégis nyugodt, - konzervatív s ugyanakkor nyitott, - nagyvárosi miközben falusi, - zöld, de szürke -, modernül változó viszont tradicionális és ódivatú, - megfizethető, ám drága.
Bevallom, minden poszt után tartok kicsit attól, hogy nem találok majd semmi több érdekes bejegyeznivalót, hiszen már majdnem két éve írom a blogot. Persze tudom, hogy mindez hülyeség, de mindenképpen nyilvános titkaim egyike.
Ha Bécs is olvasná ezt a blogot, e titok miatt most biztosan duzzogni kezdene, és kikérné magának, hogy miért gondolok én, - aki szeretem őt -, olyat róla, hogy nem fog tudni nekem majd további érdekes dolgokat mutatni. Itt persze én elkezdenék szabadkozni, hogy félreértett, mert nem arról van szó, hogy az ő hosszútávú érdekességeiben ne bíznék, hanem csak attól félek hogy én nem leszek képes mindet felfedezni. - Ettől aztán lehet, hogy megbékülne, de az is lehet, hogy a dolog mégsem hagyná nyugodni és egy komorabb hangulatában elmenne a várospszichológushoz. Mert Bécsben ilyen is van.
"Észrevette már Ön, hogy vannak városok, amelyeket különösen szimpatikusnak talál, míg mások teljesen hidegen hagyják? A várospszichológia a városokat élő lényeknek tekinti - melyeknek az emberhez hasonlóan saját ismertetőjegyeik és tulajdonságaik vannak. Az ehhez tartozó várospszichológiai kérdés úgy szól: "Mitől lesz egy város olyan, amilyen?"
A várospszichológia, speciális módszerekkel keresi a válaszokat erre a kérdésre, és azokat az úgynevezett 'városdiagnózisban' írja le. A felállított diagnózisokra alapozva pedig láthatóvá válnak mindazok a lehetőségek (potenciálok), amelyek az adott város távlatait hosszútávon biztosíthatják.
A várospszichológia alapvetése az, hogy egy város jövőjét csak egy közösségi folyamatban lehet kidolgozni, mert minden ember együtt, saját gyengeségéivel és erősségeivel, reményeivel és félelmeivel, valamint személyes múltjával és jövőjével határozza meg a várost és az abban átélhető életérzést".
A nyár fenyőtűje a dinnyemag. (képes hónapok után előkerülni onnan, ahol sohase volt)
"Egy milliós nagyváros sincs olyan szerencsés helyzetben, mint Bécs: a két Bécsi Fővízvezeték 330 kilométerről, közvetlenül a hegyekből juttatja a forrásfrissességű vizet a bécsiek otthonába. Az egyik közülük, - a kettes számú-, mostanában ünnepli százéves születésnapját. Ebből az alkalomból, a környezetvédelemért felelős tanácsos, Ulli Sima kezdeményezésére, június 23-án útnak indult a "Bécsi Vízművészet" vándorkiállítás. A művészeti projekt keretében öt, túldimenzionált, az ivóvíz ihlette szobrot állítanak ki Bécs különböző részein. A látványos, néha az öt méter magasságot is elérő installációk eredetiségükkel és kreativitásukkal tűnnek ki, miközben üzenetként továbbítják a bécsi ivóvíz különlegességét és szükségességét.
A forgalmas helyekre kiállított szobrok nem maradnak egy helyen, hanem időről időre új városrészen tűnnek fel, hogy az egész városban láthassák őket. A várossal való kapcsolat kihangsúlyozására, az installációkat a bécsi Képzőművészeti Egyetem hallgatói - a Város által meghirdetett pénzdíjas alkotói verseny nyertesei - készítették."
Én úgy bukkantam a képen látható szoborra, hogy majdnem nekiütköztem a Schwedenplatzon.
A 404/l/home/day címet viselő alkotás a húszéves Hanna Burkat munkája. A leginkább szekrényhez hasonlító szoborban 404 darab, vízzel töltött, literes PET-palack sorakozik, mivel ilyen mennyiségű vizet használ el egy átlagos bécsi háztartás naponta.
A négy másikról képeket a honlapon találhattok. Van közöttük kristályvízesés, hatalmas vízcseppet formázó kék bumszli, egy vízcsövekből álló, ereiben vizet cirkuláltató spirális valami, és egy olyan telefonfülke, amelyben a telefonkagylót leemelve, annak a kilenc forrásnak valamelyikét lehet "tárcsázni", amelyekből Bécs az ivóvizet nyeri.
Miután kiválasztottuk, hogy melyik forrással akarunk "beszélni" csak megnyomjuk a megfelelő számú gombot, és máris hallgathatjuk, ahogyan csobog, zubog és csörgedezik a víz.
Jártam már pár helyen külföldön, de olyan fővárosba még nem sikerült betennem a lábam, ahol ne lett volna egy Blue Tomato nevű csehó, étterem, vagy bár. Bécs sem kivétel és ennek nem is tudjátok, hogy mennyire örültök. Ha nincs ugyanis egy ismerősötök, aki elvisz benneteket a bécsi Kék Paradicsomba, vagy ha nem írom most meg ezt a posztot, sose tudnátok meg, hogy létezik a t ö k é l e t e s kerthelység (nem beszélve arról, hogy hol van).
A dolog egyébként olyan ezzel a hellyel, mint az igazi békás Grimm mesében. (Nem abban, amiben csak egyszer és csak egy csók erejéig kell a hányingerrel megküzdeni). Az igaziban ugye a varangygyal először játszani kell, aztán egy asztalnál kell vele enni, majd fel kell nyalábolni és elvinni a királylányi szobánkba, majd ott kivenni a legtávolabbi sarokból, ahova be.....tuk, és utána még az ágyunkba is be kell tenni, hiszen csak ezután válik királyfivá. Na, a Blue Tomato ugyanígy tesz velünk, ha saját magunk próbálnánk vele kezdeni valamit.
Van ugye először neki a neve. Már nagyanyám is elnézően mosolyogna, ha meghallaná, az egészen fiatalok meg... hát ők kérnének elnézést és Facebook csoportot nyitnának szégyenük kifejezésére. - Reményekkel telve azonban még túltesszük magunkat a néven, mint a varangygyal való játszáson. De aztán meglátogatjuk az étterem honlapját... - Ember legyen a monitor előtt, aki a kezdő oldal láttán nem szalad sikoltva világgá. Itt már egy asztalnál eszünk a varangygyal, és még csak most hozták ki a levest.
Több százan vettek részt ma délután a flash mobként megrendezett vizipisztolycsatában, amiről sajnos csak utólag értesültem. - (Azért Pesten sem volt élményekben hiány. Tegnap este, a Kopaszi Gát parkjában, az éjszakai piknikünkre betársult egy róka. Hús híján sajttal kínáltuk, amelyet némi bizalmatlanság után elfogadott. Közbevetett természettudományos megfigyelésként tehát lejegyzem, hogy a róka szereti a kéksajtot).
videó, illetve sok sok kép a flashmobról, ahol nem kíméltek egy arrajárót és/vagy turistát sem.
Annak, ha egy lapáttal kaparják az aszfaltot, ugyanolyan hangja van, mintha sódert lapátolnának. De akár tudod ezt, akár nem, egy szívlapáttal lapogatnál hátba mindenkit, aki bármelyiket e kettő közül a nyitott ablakod alatt végzi reggel hatkor.
