Azt mondják, a pók szerencsét hoz, de azt nem mondják, hogy akkor is így van-e ha ébredés után az ágyamban találom meg kilapítva ott, ahol fél perccel azelőtt még a fejem volt. Mert azt tudom, hogy ha kinyírok egy a pókot, akkor a szerencsémet is meggyilkolom, de én álmomban, öntudatlanul fejeltem le szegényt, - akkor most mi van? Próbáltam a napomat figyelni, hogy akkor most szerencsés volt-e vagy sem, és a jelekhez (+) (-) fordultam segítségül.

Reggel ügyintézés céljából hajtottam a Hungária körúton, amikor hirtelen megjelent mögöttem öt osztrák motorosrendőr. Nemsokkal rá, egy egész percig pont olyan volt, mint amikor a fontosembereket kísérik (+): az autómat időközben megelőző öt ment elől, az újonnan feltűnt három másik meg egy darabig mögöttem gurult. Aztán persze ez utóbbiak is lehagytak, de előtte még az egyik a kocsi elé mutogatott, mintha több helyet akart volna magának az aszfalton. Kicsit meg is sértődtem (-), mert én folyton jókat írok a fenekükről, és ezért elvárnék pár telefonszámot némi hálát, de túltettem magam a dolgon. Legalábbis akkor még azt hittem.

Öt perc múlva az oep parkolójába kanyarodtam be, amikor a portás megkérdezte, hogy tudom-e hogy hiányzik az első rendszámtáblám? (-) Ekkor újabb értelmet nyert a nálunk turnézó osztrák rendőr mutogatása és úgy kezdtem érezni, hogy a tudatalatt meggyilkolt pók is számít a szerencsétlenséget illetően, és nem lett jókedvem (-).

Mivel harminchatan voltak előttem az oep irodában (-), nekiálltam telefonálni, hogy akkor mit is tegyek, mert félpár rendszámtábla nekem kevés. A kedves, lakhelyem szerinti női hang, - aki rögtön felvette a telefont (+)-, tájékoztatott a lehetőségeimről, majd vidáman hozzátette, hogy a kerületi okmányiroda egy hétig zárva tart (-). Kérdésemre, hogy ugye azért az élet nem áll meg, és van valami központi ügyintézőgyár is, igennel felelt (+). Egy rövid (+) telefonnal ki is derítettem, hogy hol is van ez a hely, majd rámkerült a sor, - 36 előttem várakozó = 15 perc (+)! -, és elintéztem, amiért mentem. (+)

Rendszámhiányos autóm felé tartva hosszú sorokat, türelmetlen embereket és reménytelen helyzeteket vizionáltam a Központi Okmányirodában (-), és egy negyedóra múlva, ennek jegyében nyomtam meg a sorszámkérő gombot. Alig hittem a szememnek, amikor azt láttam a cetlimen, hogy senki sem vár előttem, és szinte rögtön berregett is a kijelző, hogy melyik pulthoz fáradjak (+). Nem részletezem, de 15 perc múlva kezemben volt 2 új (egyforma) rendszámtábla (+), viszont könnyebb lett a bankszámlám 15 ezressel (-). Igaz: ott helyben elfogadtak bankkártyát. (+)

Ezután történt ma még egy mínuszos dolog (-), amit túl hosszú lenne leírni, így ha jól számolom, összesítésben nekem ma szerencsésebb napom volt, mint nem.