Tegnap ugye megemlítettem, hogy az egyik titkárlány asztala körül volt egy (kis) doboz Merci csoki. Nos tegnap, amikor mentem hazafelé, a csoki kinyitva a konyhapulton kínálgatta magát. Gondolatban adtam egy csillagos ötöst a lánynak, aki azzal, hogy mindenki prédájává tette a csokit, két bágyadt osztrák őszi legyet intézett el egy csapásra: egyrészt másra hárította az üres kalóriák bevitelét (hízzon csak el más!), illetve növelte a népszerűségi kvóciensét a férfiak között. Ha itt valaki megkérdezné, hogy miért csak a férfiak között, nos az nem ismeri a szépségfasizmus női áldozatainak gondolatmenetét. Eszerint ugyanis mindenki, aki hasonló kísértésnek tesz ki egy mai nőt, aki kétségbeesve próbál nem (jobban) meghízni, nos az ellenség, akit a lehető legtávolabb kell tartani, mert bármelyik pillanatban megkínálhat valami olyannal, aminek bűntudat és szorongató nadrágderék lesz a vége
Ma reggel a csokisdoboz egy darab csokival önmagában árválkodott a pulton, amely erős sáskajárásra engedett következtetni. A fiúkák nagyon lemerülhettek a sok túlórában tegnap este, és a hiányzó energiát a csokisdobozból pótolták. Nem kellett kétszer fordulnom 5 percen belül ahhoz, hogy az utolsó csoki is eltűnjön a dobozból. A doboz viszont ott maradt, aminek két oka lehet: Aki kivette 1) bűntudattal küzdött, hogy az utolsó csokira lecsapott és nem akart feltűnést kelteni a doboz kidobásával, ami ugye a csokival ellentétben nem rejthető el egy tenyérben. 2) egy büdös trehány bunkó, aki szanaszét hagyja a szemetet.