Voltam tegnap még mozi előtt futni, és ez sokat lendített a tegnapi hangulatomon.
Daniela lakása rögtön a Práter mellett van, tehát futni szeretőknek maga a paradicsom. Munka után, mozi előtt pont volt annyi időm, hogy lefussak 35 percet és feltérképezzem milyen is a Práter futó szempontból. Az első és legfontosabb, ami feltűnt, az a mindenhonnan érkező futók mennyisége. Rengetegen jöttek velem egy időben, hogy aztán sec-pec alatt szétszóródjanak a hatalmas parkban. Voltak szép számmal persze olyanok is, akik meg akkor fejezték be az adagjukat és izzadtan, vörös fejjel a parkból tartottak hazafelé. Ez önmagában már nagyon felemelő volt, mert valamiért igen motiváló tud az lenni, ha sokan futnak, itt pedig még az a veszély sem fenyeget, mint a kisparkban otthon, hogy egymásba botlunk. A Práter iszonyatosan nagy. Az úgynevezett Hauptallee, ami a fő sétány, 5 km hosszú, de millió kis meg nagy út fut szerteszét, csak győzzük tüdővel.
Én kicsit aggódtam persze, hogy nehogy eltévedjek, mert abban azért tehetséges vagyok, így a nagy odafigyelésnek köszönhetően befutottam a kutyafuttató szekcióba. Ott is futottak a népek, csak körítésnek vidám kutya sereg képezett minden irányból váratlanul előbukkanó szőrös akadályt. Erősen reméltem, hogy egyiknek sem jut eszébe a hátsómba harapni, megérezve rajtam Freddy szagát - de hála az égnek volt jobb dolguk.
