Kiderítettem ma, hogy hol ebédelnek a titkárnők: sehol. Ma reggel együtt jöttünk fel a liftben reggel az egyikkel és mondta, hogy neki nincs ideje ebédelni. Nem is csoda, hog az ülőmunka ellenére ilyen karcsú. A másiknak se lehet sok ideje kajálni, mert ő is nádszálka. Mondjuk láttam már csokikat az irodában, ma is ott figyelt egy doboz merci az egyik íróasztala körül, de ez még nem bizonyíték arra, hogy meg is eszi. Szóval én vagyok a három irodai grácia közül a legdundibb, de az ebédről akkor se fogok lemondani
Aztán fény derült az osztrákok egy furcsa szokására is: tegnap az egyik kollégám az asztalom mellett való elhaladtában jó hangosan azt mondta nekem, hogy Jó étvágyat!. Hirtelenjében jól összezavarodtam, ugyanis egy morzsa kaja nem volt nálam, sem pedig nála. Aztán az éles logikámmal rájöttem, hogy ezt azt jelentette, hogy elmegy ebédelni. Tehát ezek nemcsak evés előtt az asztalnál mondanak egymásnak ilyesmit, hanem az ebédidőre való eltávoztukban. Hát..., érdekes népszokás...
