Többen kérdeztétek, hogy milyenek a munkatársak az irodában, s bár annyira nem érdekfeszítőek, leírom róluk a legfontosabbakat.
Először is a cég beköltözött egy olyan kisebb cég irodájába, amelybe befektetett. Gondolom takarékossági szempontok is közrejátszottak ebben. Ahogyan azt már említettem, egy tetőtérben vagyunk, a lift a hatodikig jár, onnan még egy emelet gyalog lépcsőn. Maga a ház egy sima bérház, de tele van cégtáblával a kapu alja és gondolom, hogy mindenféle náció dolgozhat itt, mert az épület liftjében megismert alkalmi utastársaimból simán kijönne egy UNICEF vagy egy Benetton reklám. Ma ebéd után két magyar pasi baktatott fel a lépcsőn, de én rejtve maradhattam a származásomat tekintve, mert éppen franciául karattyoltam az egyik barátnőmmel.
Tehát az irodában hárman vagyunk csajok, a többi hímnemű. Van egy igen meglepő külsejű, ő szinte albínó. (Mindig megijedek szegénytől.)- Hogy egy kis pikantériát is csempésszek ebbe a blogba, az egyik pasi olyan pasinézéssel szokott bámulni, s ezt már azóta teszi, mióta először betettem ide a lábam. Nem néz ki rosszul, de miután bebámultam az irodája üvegajtaján és jól megnéztem az asztalán lévő fényképet, amelyen két gyerek rakoncátlankodik egy anyu társaságában, felejtős az ember. (Hacsak nem a nővére és azok gyerekei, de azért ENNYIRE nem vagyok naív)
A mi cégünk ebben az irodában 4 db embert számlál és két felet. A két fél hébe-hóban jön, valami külsős munkatárs-félék. A 4-ből én vagyok az egyedüli dupla-iksz kromoszómás. A már említett hölgy munkatársak a már említett másik cég asszisztensei / titkárnői.
Különben mindenki, aki ebben az irodában (saját és másik cég) tölti napjait, pályázhatna a Sztahanov érdeméremre. Hivatalosan fél hatig tart a munkaidő, meg kilenckor kezdődik, de ezek itt már fél kilenckor ingujjra vetkőzve ülnek a tárgyalóban nagy komoly képpel, és amikor hatkor elmegyek, még bőven fontoskodnak.
