Örömmel jelentem, hogy ma Klaus barátommal költöttem el az ázsiaiban az ebédemet. Nagyon mókás a futószalagjuk, de igen tanulságos is.
Van étlap, meg van az ebédmenü. Ez utóbbi áll egy levesből és egy salátából, amely mindenkinek ugyanaz és egy számozott főételből. A rendelés felvétele után érkezik a leves és a nyers zöldségekből álló tányér saláta, amelyet aztán mindenki úgy ízesít olajjal, ecettel meg szójaszósszal, ahogy kedve tartja. Amíg az ember elszürcsöli a levest és elropogtatja a zöldségeket, kész is a főétel és már hozzák is ki. (Persze kihozzák akkor is, ha nem fejeztük volna még be az ebéd elejét). Aztán már csak fizetni kell. Ez utóbbi néha lassan megy, mert ebédidőben sokan vannak és a két hölgy nem győzi a kiszolgálást is, meg a fizetést, de azért 30 perc alatt korrekt 3 fogásos, friss és meleg ételhez lehet jutni. Ja és ezért ma borravalóval együtt 8 eurót fizettem. Átszámolni nem szabad, mert akkor nagyon drágának tűnik.
Amit nagyon bírok egyébként Ausztriában, hogy minden fizetéskor megkérdezi a pincér, hogy egyben számolja-e, vagy külön, és ha öten vagyunk a társaságban, akkor öten fizethetünk külön, ha éppen úgy alakul. Ezt itt természetes, akkor is ha egy 5 eurós számláról van szó, amelyben volt 2 tea és slussz.
* copyright Pandacsöki Boborján, Laár Pour Laár Társulat
