Reggel nem Freddy ébresztett, hanem Daniela: valamit nagyon kalamolt egy lábassal - el nem tudtam képzelni, hogy mit készíthet a fiának reggelire, ami ilyen zajjal jár. (Update: a szobám a konyhából nyílik, lásd: cselédszoba) - A titokra akkor derült fény, amikor kávét kaptam: a forralt tejből tejhabot gyártott és ezt egy kisebb méretű habverővel tette. Legközelebb viszek neki Pestről olyan zizegős elektromos tejhabosítót, hogy tovább tudjak alunni.
Reggel megbeszéltük, hogy este elmegyünk moziba, aztán kiszedtük Freddyt a nyitott komódfiókból, ahova helyből felugrott a szobám küszöbéről (még jó, hogy a harisnyáim egyelőre dobozban vannak, így nem csinált belőlük neccharisnyát), majd elmentem parkolni az Erdberg nevű "parkolj és utazz" parkolóházba, mert ott nem megy rá a gatyám a parkolásra. (Egy hét 14,58 Euro, ha az ember bemutatja a bécsi BKV-bérletét, akkor kb 2 Euroval olcsóbb. - Csak info: az utcán egy óra kerülne 1,2 Euroba és ott is 2 óránként cserélgetni kéne a parkolójegyet). Az U3 nevű metróvonal a parkolóházban is fenntart magának egy megállót, így meg sem álltam a Stephansplatz-ig. (Útközben beszereztem egy havi bérletet)
Mielőtt az irodába bementem volna, nyitottam egy bankszámlát, majd elfoglaltam az egyetlen szabad íróasztalt abban az irodában, amely a belváros egyik szép régi épületének a tetőterében található.
Közben elkezdtem gondolatban írni ezt a blogot és próbáltam nem sírvafakadni. Pedig nagyon tudtam volna. De én akartam, ami van - hát nesze nekem!
