Igazából nem vendégposzt, de Yoani oldalát már megint elérhetetlenné tették a nyavalyás cenzorok, így addig amíg újra olvasható nem lesz, a legújabb bejegyzését ide teszem fel.
Tegnap ebéd közben hívott felhívott egy barátom és megkérdezte, hogy néztem-e a délutáni, egyórás híreket. Hát nem, az emésztésem érdekében mellőzöm az ilyen műsorokat evés közben. A babos rizst nem jó az Állam- és Minisztertanács helyzetéről szóló bejelentésekkel párosítani, mert abból a gyomorban csak habarcs lesz, aminek következményei beláthatatlanok. De azért sajnálom, hogy nem láttam az adást és így csak részletekből tudtam tájékozódni az ott elhangzott bejelentésről.A Granma-ban megjelent “hivatalos közlemény” nyelvezetétől egyből kóros álmosság kerít hatalmába. A cikk arról tudósít, hogy az Államtanács több tagját és miniszterét leváltották, bár az utcán már több hónapja rebesgették ennek bekövetkeztét. Meg sem lepődtem azon, hogy az újság meg sem említi az egyik leváltott fejest, Carlos Valenciagat, és azt, hogy az állami adminisztráció legmagasabb szintjén a katonai zubbonyosok nyertek többséget.Az emberek próbálnak a sorok mögé nézni és a történteknek mélyebb értelmezést adni, de szerintem nincs itt semmilyen értelmezni való. Nem hiszem, hogy az olyan nagyon várt és annyira szükséges reformokkal egy új miniszter hivatalba lépésére vártak volna. Ha a központi akarat igazi nyitást célzott volna, azokat semmilyen minisztériumi tisztviselő nem tudta volna megakadáyozni. A valódi szándék időhúzásra játszik; arra, hogy a változások minél később következzenek be, hogy a politikai játszmákhoz elegendő időt nyerjenek, mialatt mi újabb hónapokat vesztünk az életünkből.Ki fogja meggyőzni Marquitost, -akinél már ott a GPS a Floridába tartó átkeléshez-, hogy az új miniszterek mindent megtesznek majd azért, hogy álmait szülőhazájában valósíthassa meg? A tegnapi bejelentés nem fogja megkurtítani a Spanyol Nagykövetség előtti sorokat, amelyben új állampolgárságra vágyakozó emberek állnak, sem nem fogja csökkenti azon lányok számát, akik egy másik országba való költözés reményében bocsájtják áruba testüket. Az, hogy a minisztert Brunonak vagy Felipenek hívják nem fogja befolyásolni az elkeseredettség mértékét. A hangszerek cseréje édeskevés akkor, ha a játszott zene és az azt vezénylő öreg karmester ugyanaz marad.
