Péknyelv

2010.09.12. 00:07 nemsissi

Mióta a szénhidrátra rájár a rúd, fejemet leszegve, jeletősebb levegővétel nélkül, meggyorsított léptekkel trappolok el az iroda felé útbaeső Der Mann pékség mellett, nehogy áruja elcsábítson, és a befalt pékáru miatti rossz lelkiismeretem Ápdét Norbi főszereplésével játszódó álmokkal büntessen. Aztán van úgy, hogy a felkelés és munkába érkezés közötti idő a telefon szundi funkciója miatt sokkal rövidebbre sikerül a kívántnál, s fájó szívvel le kell mondanom a Szendi Gábornak és Rubint Rékának tetsző szénhidrátudatos reggeli-vásárlásról. Az ilyen reggeleken lépek be a fent említett pékségbe, hogy vércukor szintemet a tanácsosnál magasabb regiszterekbe küldjem, illetve beállítsam a sportoláshoz elengedhetetlen lelkiismeretfurdalási-szintet.

A bécsi pékségek őrületes változatosságú sós- és édes pésüteményt kínálnak, amelyek olyan szorosan vannak egymás mellé téve, hogy az átlátszó plexire bökött mutatóujj képtelen egyértelműen jelezni, hogy mit is akar a kedves vevő. Ez utóbbi nem mindig bennszülött, így halvány gőze sincs arról, hogy a megkívánt lisztnemű az -stangerl, -weckerl, -tascherl, -laibchen vagy valamilyen -spitz. Ha pedig nem tudja, akkor rá van szorulva az eladóhölgyre, aki a jelzésre használt mutatóujj iránya alapján elsőre, másodikra, harmadikra, vagy legkésőbb negyedikre (jó esetben) eltalálja, hogy mit is akarunk. Lehet ugyan magabiztosan mondani valamit, de az úgyse lesz jó, mert egészen biztosan máshogy hívják, vagy nem azt hívják úgy.

Vannak persze kitett névtáblácskák is, de ritkán segítenek a pékbolt szókincséből erős deficittel rendelkező betérőnek. Mert például mit szóljak, ha azt olvasom a pékboltban, hogy POWIDL GOLATSCHE? Nekem kérem van nyelvérzékem, de amikor először láttam ezt a betűsort, komolyan azt hittem, hogy valaki részegen írt meg egy névtáblát, netán pár betűt összekevert, de hogy nem németül van, az biztos. Próbáltam a sütiből visszakövetkeztetni, hogy miről is lehet szó, - de egy mandulával megszórt túrósbatyunak látszó tárgy bámult vissza rám tizedmagával, a megfejtés legkisebb morzsáját sem kínálva. Kíváncsi voltam és vakmerő, így a batyu felé mutogattam és erősen hegyeztem a fülem, mert az eladóhölgyeknek megvan az a szokásuk, hogyha az ember rámutat egy árura, annak nevét kinyilatkoztatják. Amit hallottam, az ugyanolyan fura volt, mint amit olvastam, de kétség sem fért ahhoz, hogy a névtáblát józanul írták. Az irodában az első utam a guglihoz vezetett és megnyugodthattam, hogy a nyelvérzékem nem véletlenül hüledezett:

A powidl szó cseh eredetű (povidla), azt jelenti hogy a (Prunus domestica domestica) szilva mustja, - amolyan lekvárféle, ám cukor és zselésítő anyag nélkül készül, s hosszú órákig főzik. (Magyarul: szatmári szilvalekvár).

A golatsche vagy kolatsche szó a változatosság kedvéért szintén a cseh nyelvből került a pékségbe (koláč) és mindenféle finomsággal töltött, egymásra hajtott szélű tészta-táskát jelöl. A kettőt kiejteni nagyjából úgy kell, hogy "povidli golatcse", de inkább csak mutassatok rá, mert egyik péksüti sem érdemli meg, hogy így hívják és még jó hangosan ki is mondják az ilyen csúnya nevét.

A batyuhoz tartozó érdekesség, hogy falun a powidl- készítés egy késő őszi társasági esemény volt, amely során nagy mennyiségben főzték, hogy majd a hideg évszakban természetes édesítőként használják. Az órákig tartó kevergetés kemény izommunka volt, így az emberek rendszeresen váltották egymást az üstnél, s az éppen nem keverők, kevesebb erőt igényló munkával foglalatoskodtak. 

A nyelvészkedés kedvéért megjegyezném még, hogy az "es ist mir powidl" = "es ist mir egal".

Ami pedig engem illet: innentől csak dagadtan halok majd meg, nem hülyén.

(Ha valakinek kedve van osztrák péksüti nevek között böngészni, az ide kattintson, aki meg sütni akar egy batyut és tud németül, ide)

3 komment

Címkék: kalandok hétköznapok érdekességek nyelvtudás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Haynau (Sons of Monarchy) 2010.09.13. 16:38:01

A zárómondatért hatalmas "lájk"!

A Golatsche/Kolatsche egyébként legtöbbször mint Topfengolatsche jelenik meg a pékségekben. Ezt viszont már könnyebb lefordítani: túrós táskáról van szó.

Ja, hogy egy kicsit megkeverjem a nyelvészeti értekezést: a "Powidl" alapanyaga a Zwetschke, ez viszont "hochdeutschul" Pflaume, azaz szilva. Szóval, G.B. Shaw után szabadon: "Was die Österreicher und Deutschen am meisten trennt, ist die gemeinsame Sprache."

nemsissi 2010.09.13. 21:08:58

@Haynau: ha én is a másikkal találkozom előbb, valószínűleg nem gúvad ki a szemem és nem is lett volna poszt belőle. És igen, amikor hallottam, hogy a szilvát itt máshogy hívják, éreztem, hogy az egykori németórán sokmindent eltitkoltak előttem

Haynau (Sons of Monarchy) 2010.09.14. 11:16:51

@nemsissi: Hjah, mert németóra volt és nem "osztrákóra". Egyébként állítólag a Zwetschke a szilva egyik alfaja, szóval nem minden Pflaume Zwetschke, de mindegyik Zwetschke Pflaume (olyan bogár-rovarosan kifejezve). A pékségeket pedig be kellene perelni, mert egy átlagos kirakat súlyosan egészség- és testalkat-rongáló hatással lehet az emberre. Bár neked van igazad: inkább dagadtan haljak meg, mint hülyén (vagy éhesen)...
süti beállítások módosítása