Az 1-es villamoson, a Prater környékén rendszeresen utazom fehér bottal közlekedő utasokkal, s kicsit furcsálltam, hogy mennyire gyakran találkozom velük. Aztán egy elszalasztott tujának köszönhetően pár hónapja észrevettem, hogy pont annál a megállónál van Bécsben a Vakok Intézete, ahol én munkába menet vagy onnan jövet, naponta fel- és leszállok. Azóta, ha várnom kell a villamosra, általában megnézegetem az Intézet utcafronti faliújságjára kitett fényképeket, amelyek hol egy sikeres főzőtanfolyam, hol valamilyen kézműves foglalkozás, hol pedig egy külföldi utazás pillanatait örökítik meg. Bevallom, ez utóbbinál megepődtem, de aztán kiderült, hogy csak tudatlan vagyok, ugyanis a vakok között is sokan szeretnek utazni. Szerencsére Bécs nálam okosabb és speciális térképekkel segíti őket a közelekedésben, illetve a városban való tájékozódásban.

Ahogy egy híradásból tegnap megtudtam, múlt héttől 15 bécsi kerület tapintható térképe érhető el, amelyet a külföldiek az Albertinaplatz-on található turista-irodában vehetnek meg (a helyi lakosokoknak pedig küldenek belőle).  A polgármester-helyettes asszony szavai szerint: "Bécs a legmagasabb életminőséget kínáló város, s az idelátogató vendégek tájékoztatását, valamint a velük való törődést is a legmagasabb színvonalon kívánja ellátni. Az új térképekkel még jobb szolgáltatást tudunk nyújtani a vakoknak, s ezzel segíteni tudjuk őket abban, hogy a várost megismerjék és ezáltal benne nagyobb örömüket leljék".

S ha már idézgetek jöjjön ide még egy mondat: "A Wien Tourismus szívén viseli a speciális igényű emberekkel való kommunikációt. Honlapunk az akadálymentesség legszigorúbb követelményei szerint készült, s többek között a siketek és nagyothallók számára felvett osztrák, német, brit és amerikai jelnyelvvel kísért videókat is tartalmaz."