A ház, amelyben lakom egy ősfás, kertes környéken található, amely leginkább az Andrássy út villanegyedét idézi. Madárcsiripelés, hatalmasra nőtt fák, minden, ami szem szájnak ingere. Nagyon szép, nagyon nyugis és valahogyan itt nem vonyítanak a kutyák, mint nálam Pesten, pedig van kutya nem is egy.
Tegnap éppen a zuhany alatt álltam, amikor észrevettem, hogy társaságom akadt. Lett is sikítás, mivel nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy egy kiterjesztett szárnyú, falra tapadt nagyranőtt molylepkével kell megosztanom a zuhanykabint. Mondjuk nem szólhatok semmit, mert nagyon diszkréten, meghúzódva helyezkedett el, de ezzel sajnos csak azt érte el, hogy nem rögtön hozta rám a frászt, hanem pont akkor, amikor lehajoltam a szappanos bödönért. Egy darabig próbáltam szemmel verni, hogy ugyan menjen már onnan el, de ő úgy tett, mintha nem értené mit akarok, (vagy nem tudok még németül elég kifejezően nézni), így aztán felmértem, hogy békésebb megoldás lesz az, ha beletörődöm a közös zuhanyozásba, mert az az ötlet nem tetszett, hogy ő elkezd a zuhanykabinban körülöttem röpködni és netán annyira bizalmaskodni kezd, hogy rámszáll. Nekem időre van szükségem a testi kapcsolat kialakításához, amely molylepkéket tekintve akár évszázadokat is jelenthet.
Nem kis megkönnyebbüléssel szálltam ki a zuhanykabinból, ám hamarosan látom ám, hogy az egyik falon ott van egy még nagyobb molylepke - hasonló pozícióban, mint a fentebb említett példány. Ekkor eszembe jutott, hogy lehet, hogy Daniela annyira bio, hogy a mérgező kemikáliás falfestés helyett ilyen természetes módon dekorálja a falait.
