Van az a meleg, amikor az én strandokat nem kedvelő lényem is víz mellé vágyik, így múlt vasárnap összeállítottam egy újságokból, fürdőruhákból, türölközőkből, meg némi táplálékból álló batyut és kocsim bécsi tartózkodását kihasználva látogatást tettem Brunn am Gebirge-ben. (A név valószínűleg ismeretlenül hangzik, de ha azt mondom Shopping City Süd, akkor biztos derengeni kezd valami. Persze azért nem a bevásárlóvárosba mentem strandolni, de maga a hely egy köpésnyire van a monstrum áruházbarakktól). Belvárosi lakásomtól az elnéptelenedett városon át (a Triester Straße pont odavezet) 17 perc alatt értem a parkolóba.
A strand a "100 Nap" rendezvényszervező cég üzemeltetésében működik, azon belül is a "100 Nap Nyár" fantázianév alatt fut, és egy természetes tavacskát, meg a köré kiépített mindenféle szolgáltatást jelenti. Már előző este kifigyeltem magamnak a helyet, mivel Klaus barátommal, előre megfontolt szándékkal leteszteltük a környéket (és persze a bár felhozatalát).
A képen látható épület a tó partján áll, mellette egy kellemes stég nyúlik be a vízbe, amelyen esténként pincérek szolgálják ki a vendégeket, napközben pedig a soronkövetkező napszúrásra lehet szert tenni. Kilenc előtt valamivel érkeztem, mert nem szerettem volna túl sok UV sugárzást benyelni, és én naív azt gondoltam, hogy ennyire korán majd magányos leszek. Aber nein!
Odaérkeztemkor már bőszen álltak sorba mindenféle idősebb, szénbarna házaspárok, akik a kapuk feltárulása után megvadult módon rohantak, hogy rávessék magukat a szépen rendben tartott füvön várakozó nyugágyakra és székekre. A jelenet alatt kicsit otthon éreztem magam, csak itt nem bottal és cvekkerrel, hanem gumimatraccal és napernyővel felszerelkezett nénik küzdöttek bőszen az ülő- fekvőhelyért. Bejutva, egy kis csellengés után, találtam magamnak én is egy napozóágyat és örömmel töltött el, hogy megszerzéséért nem kellett senkit sem feldöntenem. Sajnos nem mértem fel jól, hogy hová is kellene vonszolnom a kerekekkel mobilabbá tett strandbútort, így az első félórát vacogással töltöttem az árnyékban, majd egy ismételten rossz döntés következtében megdögleni készültem az egyre magasabban járó Nap sugarainak melegétől. Persze úgy tettem, mint aki pont azt szereti, ha folyik róla az izzadtság... Nagyon sok választásom addigra egyébként nem maradt, mert benépesült a gyep, így a helyváltoztatás szóba se jöhetett. A tó vize azonban segített gondjaimon és mindent összevetve igen kellemes három óra jutott osztályrészemül.
A belépő egy napra 8,90 euró, délután egytől két euróval kevesebb. Vannak családi jegyek, meg mindenféle kombinált belépők (lásd honlap). A gyerekeknek egy nagyon helyes homokkal szegélyezett pancsoló tavacskát rittyentettek, amely a gyerekricsajt nem kedvelő látogatóktól viszonylag messze esik. Húsz óráig lehet fürdeni, viszont tizennyolc órától nem kell belépőt fizetni. Este kicserélődik a közönség és megérkeznek azok, akik a tóparton óhajtanak vacsorázni, vagy decens ütemben chill out zenére lerészegedni. Az üzemeltetők rendszeresen szerveznek különböző partykat, és példásan frissítik a honlapjukat, ahol minden információ elérhető. Csak ajánlani tudom. A tömegközlekedők az U6 Siebenhirten-i végállomásától a 207-es légkondisnak tűnő autóbusszal tudnak eljutni a tóhoz.
