Még tavasszal, amikor véletlenül hétvégére esett a nyári időjárás, felkerekedtünk Bettyvel, plusz mindkettőnk gyerekével, hogy hajózkázzunk egyet Bécsben. A helyszín az Alte Donau, azaz az "Öreg Duna" volt, ami a Dunának az egyik holtága és a bécsiek előszeretettel járnak oda strandolni, víz mellett étkezni, vizibiciklizni meg ahogy mi is: csónakázni.

Elöször azt hittem, hogy majd összekötjük a kellemest a hasznossal, azaz növesztünk némi karizmot az evezőknek hála, de aztán ilyesmire nem kerül sor, mert annál a kölcsönzőnél, ahova végül is egy kisebb eltévedés után megérkeztünk, csak elektromos hajók voltak akkor. Mivel a hajóbérlésen túl éttermet is üzemeltetnek ugyanitt, sajnos megebédeltünk náluk. (Itt és most ígérjétek meg, hogy soha nem fogtok odamenni enni! Borzalmas volt.) Még szerencse, hogy a vízen töltött két óra elfelejtette velem az ebédet.

Hajóhoz úgy lehet különben jutni*, hogy leadunk egy fényképes igazolványt, amiért cserébe kapunk egy később visszaszolgáltatandó cetlit.  Onnantól pedig, hogy csónakban ül az ember, feltárul Bécs egy másik arca. Jó hosszan lehet siklani a vízen, nincsenek kijelölt határok, hogy meddig lehet menni, vannak viszont elágazások, amelyek végén csuda nyugis kis öblöket lehet találni. Ezekben megtudhatjuk, hogy vannak vízparti házak is a Császárvárosban. A környéket nyugalom és derű lengi be, ám túlságosan elandalodni azért nem lehet, mert mindenféle tudásszintű szörfösök és vitorlások bukkannak fel bizonyos rendszerességgel, és némelyikük (rémült) szemében, (valamint manőverén) pontosan látható volt, hogy ha mi nem oldjuk meg az ütközés elkerülését, akkor ő bizony nem fogja tudni. Rajtuk kívül érdemes számolni még olyan vizibiciklikkel amelyeken fürtökben lógnak az egymásnak imponálni próbáló, s ezért a külvilágra kevés figyelmet fordító tinédzserek.

A motoros csónakon magán egy kétállású kapcsoló, meg egy kormány jelenti a technikát, illetve gondos kezek evezőket is elhelyeztek a 2-3 személyes alkalmatosságban arra az esetre, ha lemerülne a hajó aksija. "Sebesség" az egy van, kb. olyan mértékű, hogy egy tempósabban sétáló ember simán lépést tarthatna a hajóval.

A parton egymást váltogatják a hihetetlenül szűk telkekre épített sufniméretű vityillók, amelyek mindenféle stílusban és állapotban szegélyezik a partot. A minimalistán felújított az egyik véglet, a lerobbant mézeskalácsház pedig a másik. Természetesen egytől egyig saját partszakaszuk van, de annyira szűk területet birtokolnak, hogy egy elszabadult fűnyíró könnyen a vízben végezheti, elektromos ütést mérve a part mellett megbújó kacsákra.

A fentieken túl éttermek és kisebb hajókikötők színesítik a látványt. Hajókölcsönzők és vendéglátóipari egységek weboldalai itt, (érdemes előre lefoglalni a hajókat a kívánt időpontra), az idei nyár programjai pedig itt található. Jövő kedden, a következő telihold napján minden kölcsönző meghosszabbított nyitvatartással várja a romantikázni vágyókat. 

* Ha jól emlékszem 9 euró volt egy órára a csónak, de lehet, hogy hét. Sajnos nem emlékszem pontosan.