Klaus barátom még 2007 Karácsonyára ajándékozott nekem egy spa utalványt, amelyet a Pure Day Spa nevezetű szépszégszalonban válthattam be egy masszázsra. Akkoriban még nem laktam életvitelszerűen Bécsben, így nehezen tudtam időpontot egyeztetni egy kezelésre, de hála annak, hogy az utalványra elfelejtették ráírni a szavatossági időt, nem kellett aggódnom amiatt, hogy megromlik az ajándék.
Két hónappal ezelőtt a munkahelyem környékén tett egyik sétám alkalmával felfedeztem, hogy a spa 5 percnyire van az irodától, így aztán nemsokkal ezután elmentem és bejelentkeztem. Puccos hely volt nagyon, de a nagy dizájnolásban az eladókislány arcáról lefelejtették a mosolyt, meg a kedvességet.
Tegnap este volt a jelenésem, egy japán nő által abszolvált olajos shiatsu masszázst beszéltünk le a választékból. Lift vitt fel a felső szintre, ahol minden nagyon zen és minimalista-keleti-trendi volt. Kaptam köntöst meg papírbugyit, aztán a kirendelt masszőröm lábmasszázzsal kezdett, ami annyi volt hogy egy marék, olajjal kevert nagyszemű sóval végigkaristolta a két vádlimat. - mostmár tudom, hogy mit érez a fal, amikor glettelés után smirglizik. Miután ezt letudtuk, hasrafeküdtem az ágyon és vártam a lazulást, de ehelyett ciklikus fájdalom lett az osztályrészem, mert a hölgy nagyon megkedvelt egy pontot a vállam alatt és szinte csak ott szadizott. Láthatta rajtam, hogy nem éppen a megvilágosodott béke felé haladok lélekben, mert mondta, hogy ha valami nem kellemes vagy fáj, akkor szóljak ám mindenképpen. És akkor mindenképpen szóltam. De mindegy volt az neki. Még egy kicsit tűrtem, aztán élesebb hangon kértem, hogy azt ott akkor hagyja abba. Ez már hatott, így nekiállt a másik vállamnak. Az valamiért nem fájt annyira, így végül mégsem én lettem az első magyar, aki egy bécsi spa-ban egy japán masszőrt bántalmazott.
Mindezeken felül masszázsilag nem történt túl sok említésre méltó dolog, nem mondanám, hogy rossz volt, de én jobban tudok. Kéretik elhinni, mégha nagyképűen hangzik is. A masszázs vége után volt egy fura érzésem, miszerint nem telt még le a 95 perc, és tényleg: ötkor érkeztem, minimum öt percet tartott a liftezés és a vetkőzés, az órán meg fél hét előtt volt tíz perccel. Később derült ki, hogy a spa fél hétkor bezár, és ezért a masszőrök igyekeznek minden vendégtől zárás előtt öt perccel megszabadulni. Nos ha ti is így, akkor én is - gondoltam magamban, és valahogy nem vettem észre a borravalós dobozt, pedig ők nagyon figyeltek, hogy észreveszem-e. Egyből nem is lettem a kedvenc ügyfelük, de ezt pszichológus segítsége nélkül is kibírom. Hazafele bandukolva elméláztam azon, hogy vajon ki lehet ennek reggel tízkor nyitó spa-nak a célcsoportja. Az irodai munkarendben dolgozó nők nem igen. Találgatni meg most nem fogok, azt rábízom az olvasóra.
