A múltkori karnisos kalandom után, körülbelül három heti halogatás után, tegnap újból fúrót ragadtam, hogy két másik függöny is a helyére kerüljön. A tevékenység előtt még próbáltam meditatív állapotba kerülni, hogy ne őrüljek meg az első sikertelen fúrás után azonnal, de már annyira zaklatott voltam attól, ami várt rám, hogy nem bírtam megülni egy helyben, - ami ugye a lenyugváshoz nélkülözhetetlen lenne.

Nem tudom, hogy mi volt az oka, de csak egy lyukból buktam volna meg a Nemzetközi Lyukfúró Akadémia posztgraduális vizsgáján, a többi úgy sikerült, ahogyan azt az imént megnevezett intézmény alapítói elképzelhették. A harmadik karnist egyenesen fütyürészve szereltem fel, pedig ott még mérni is kellett a dizájnos karnis tervezőjének eszementsége miatt. (Mielőtt mindenki gratuláló levelek ezreit kezdené nekem küldözgetni, megemlíteném, hogy egy jó fal nélkül az Akadémia rektora is csak malterport köpő méregzsák lenne - lyukat nem fúrna ő se. A tegnapi sikeremnek sajnos csak annyi volt a titka, hogy jó falat választottam a munkához).

Ma meg kézhez kaptam azt a dokumentumot, amely alapján munkavállalási engedélyért folyamodhatok Ausztriában. 

Talán azt sikerül  elérnem, hogy a főnököm gyorsan aláírja, de azt már nem tudom, hogy azt miképp fogom összehozni, hogy a főbérlőm, aki március végéig ázsiai körutazáson vesz részt, a jövő héten aláírja az engedélyhez valamiért elengedhetetlen lakbejelentő nyomtatványomat....