Megvolt tegnap a céges ebéd, mert végül is az lett, nem pedig vacsora. Karácsonyi ajándéknak mindenki kapott egy irdatlan nagy Manner dobozt, - a legnagyobbat, ami létezik-, és abban az édesség-fogyasztási szokásaimat tekintve körülbelül két évnyi adag lapul. A főnök délelőtt eltűnt, miután mondtam neki, hogy melyik étterembe foglaltunk asztalt, majd amikor csapatostul kirajzottunk az irodából az étterem felé, mondta, hogy az emeleten leszünk. Innen tudtam, hogy valamit bekészített, és így is lett: hat XXXXL-es rózsaszín papírszatyor várt minket. Eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mennyi édességtől lennék úgy igazán rosszul, ha egy ültő helyemben nekilátnék elpusztítani a doboz tartalmát, amelyben a fent nevezett cég MINDEN egyes termékéből fellelhető egy darab. A fantáziálás már önmagában jót tett az egy hete megkezdett milliomodik fogyókúrámnak, mert azt elképzelvén, hogy a második mócártkuglit rágom éppen, már felfordult a gyomrom, szóval vígan kibírtam az ebédet a desszert utáni sóvárgás nélkül.
Mindenesetre azért értékelhető gesztus, hogy cégünk vezetője bokros teendői közé beiktatta azt a húsz percet, amellyel a dolgozók megajándékozását letudta. A vitriolos véleményeimet ezzel kapcsolatosan most rám nem jellemző módon megfékezem.
Az ebéd maga nagyon izgalmas volt (nem). Főnökünk körbekérdezett, hogy kinek mi volt idén a legemlékezetesebb pozitív élménye a munkahellyel kapcsolatosan. Mivel hatunk közül én voltam a negyedik megszólaló, és nem ért mondani olyat, amilyet az előttem beszélők már megemlítettek, ezért megemlékeztem arról a pillanatról, amikor megismerkedtem a cég tejhabkészítő gépével. Nem egy szakmai benyalós élmény, tudom, ezért hozzátettem azt is, hogy azokra a pillanatokra is kivétel nélkül szívesen emlékszem, amikor a főnököm valamilyen csoda folytán válaszolt valamelyik emailemre. A kollégák mosolygó bólogatásából láttam, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Holnap pedig ha minden igaz a szerződésem meghosszabbításáról lesz szó. Miután kierőszakoltam, hogy ugyan üljünk már le végre erről csevegni. Normális helyen erre már novemberben sort kellett volna keríteni...
