Pöttyös betut tudok, vesszöset nem, mert Daniela mac-jeröl grafomankodom.
Ma délután nagy öröm ért, mivel az asszisztens lányokkal ismét továbbjutottunk a barátkozást illetöen. A szimpi, korombeli elhivott magához lakást nézni, mert lesz egy szabad kégli abban az épületben, ahol lakik és azt ugyan még nem tudom megtekinteni, de ha az övét megnézem, akkor már lesz egy képem a környékröl. Tündérbogár.
A másik meg ugy fejezte ki szimpátiáját, hogy bevett az email-listájára és küldött egy rakat cuki-kisállatos képpel megsulyosbitott körlevelet. Ö meg egy édibogár Sose gondoltam volna, hogy egy ilyen emailnek egyszer még örülni fogok. (Látom egyébként, amint egy ezreddel késöbb az antropologusok elmagyarázzák a kutatásaikban, hogy a huszonegyedik században élö emberek ilyen modon jelezték az ujaknak, hogy immár a falka tagjaként tekintenek rá)
Megnéztem egy lakást ma este is, - nem azt, amire beindultam, hanem egy másikat és nagyon tetszett. Modern, pöpec, elit környék... a tulaj meg teljesen megkedvelt, ezt az engem elkisérö Georg baratom is mondta. Csak még alkudni kell.
Németül...
