Most csalok, mert már Pesten vagyok, de néhány dolgot meg kell, hogy említsek
- Tegnap este, amikor zuhanyozni készültem, egy nagy molylepke hevert a zuhanykabin alján. Nem szeretnék kárörvendőnek tűnni, de ez vár a hívatlan kukkolókra
- Találtam egy esernyőboltot, amelyben mindenféle színű és mintájú esernyő kapható. Most már bevallhatom, hogy mindig is vágytam egy olyan esernyő-boltra, ahol valóban van színek szerinti választék. A valóra vált álomtól annyira megriadtam, hogy nem mertem bemenni, mondván, hogy ehhez idő kell. Sajnos eme sorokat írva kell, hogy rádöbbenjek, hogy elfelejtettem, hogy hol láttam ezt a boltot, pedig ma történt az eset. Az vigasztal, hogy valamelyik bejáratott útvonalamon volt, így remélhetőleg egy idő után újra szembe jön majd.
- Elhívtam a kedvenc asszisztenslányt meg a másikat (kedvenc 2) hogy majd menjünk el valamikor valahova. Mondtam is rögtön, hogy nem baj, ha nem akarnak, vagy nincs idejük, de szimpatikusak és szívesen megismerném őket közelebbről. Ezután 2 percen belül kaptam egy jókora szelet almatortát az íróasztalomra, amivel egy óráig szemeztem, mivel a jelenlegi diétába ennyi szénhidrát nem fér bele. Aztán jobb híján isteni jelnek vettem és megettem. - Nem leszek jóba az asszisztenslánnyal, bármennyire szimpi is. Én viszek neki virágot, ő meg hoz nekem sütit. Milyen női szolidaritás ez?
- Ma pofátlanul hazajöttem a 4 órás vonattal. Mint megtudtam, a pénteki munkaidő ebben az irodában fél négykor ér véget (vannak osztrák cégek, ahol egykor!!!!), a főnök úgyse volt ma benn, a munkámmal végeztem, így leléptem. Na persze az indulás előtt 40 perccel még akadt egy sürgős tennivaló, de kezem mint a villám, elmém mint a borotva. Egyébként NAGYON kiváncsi vagyok, hogy ez után a jövő heti három rendezvény után, amelyet mint említettem volt én szervezek, mennyi munkám lesz. Erősen kétlem, hogy lesz elég, de ne legyen igazam.
Hát... ennyit szerettem volna mondani Tisztelt Bíróság.
Ha nem írok a jövő héten, akkor majd azután. Pestről most mi újat tudnék mondani?
