Néhányan érdeklődtek, hogy azon kívül, hogy blogot írok munkaidőben, milyen dolgaim vannak nekem ennél a cégnél... Nos legyen, bár előre szólok, hogy unalmas lesz (nemhiába írok blogot munkaidőben, ugye)
Jelenleg a jövő héten túlélendő 3 napos rendezvénysorozat élvez prioritást. Szervezek egy 150 fős koktélpartit egy dunai hajón (10 éves a cég), aztán másnapra egy kisebb konferenciát harmincöt embernek délután ötig, majd azt követően olyan 25 embernek esti programot a www.kalandpalya.com oldalon látható helyen és mindezt majd megkoronázzuk egy vacsorával ebben étteremben. Harmadnap pedig, a saját cég alkalmazottainak lesz egy céges workshop, bármit jelentsen is ez, ugyanis a főnököm mind a mai napig nem árulta el, hogy mi a nyavalyát fogunk ott csinálni. De Seneca az én barátom, így sztoikus nyugalommal próbálom tudomásul venni, hogy már két hét sincs eddig a harmadik eseményig. Fedél lesz a fejünk felett, enni meg inni kapunk - nagy baj már nem lehet, hiszen a Maslow piramis alja megvan.
A szülinapi partira éppen egy 90 diás bemutatót gyártok, ez ügyben a főnök pénteken meg is dicsért, mert "nice and creative". Most éppen fotókat vadászok a kedves kollégáktól, akik öt országban találhatók és nem arról híresek, hogy válaszolnának a leveleimre. Bezzeg ha kell nekik valami, akkor nagyon ügyesen tudnak emailt írni. Azt figyeltem meg még az előző melóhelyemen, hogy rá lehet szoktatni az embereket arra, hogy válaszoljanak a levelekre, mégpedig úgy, ha az elején párszor telefonon is felhívom őket és kicsit csevegek. Hogy emögött mi a logika, azt nem tudom, viszont irigylem azt a képességét (tulajdonságát?) a népeknek, hogy nem válaszolnak egy megkeresésre. Én nem bírok ilyet tenni. Próbáltam, de nem ment. Egy nap után kikerestem a kikukázott emailt és megtettem amire kértek. És sajnos elfelejteni se tudok semmilyen munkatársi kérést.
Márcsak abban reménykedem, hogy a korral javuló tendenciát tudok majd mutatni.
