Bécs ősszel a szokásosnál is tökösebb várossá változik. Egész évben kapható ugyan sütőtök, de szeptember végére hihetetlen mennyiségben gyűrűznek be az osztrák élettérbe a különböző tökfajták, s nemcsak az élelmiszerüzletekre kell gondolni. A ház lépcsőházi emeletforduló-ablakaiban az obligát szobanövények mellett megjelentek dísznek a különböző színű és formájú tökök, amelyekre valamilyen titokzatos okból vidám arcokat festenek. Először azt hittem, hogy valamelyik lakó élte ki a tökökön az óvodában benne ragadt kreativitást, de aztán döbbenve kellett látnom, hogy az ilyesmit központilag intézik:
Az itt látható képet a mai reggelivadászat során lőttem. Jól látszik, hogy a kamerával nem tudtam befogni az egész tök-kínálatot, ide még legalább 2 sornyi és 2 emeletnyi tököt kell képzelni az kedves blog-látogatónak. Lehengerlő látvány, s nekem ráadásul felér egy környezetóra pótlással is, mivel anno, amikor Cili néni a kabaktermésű növényekről adott elő, nem említette, hogy ennyiféle tökfajta létezik a Sparban.
Az éttermekben egyébként szinte mindenhol tök-heteket tartanak, amelynek keretében az ebben a posztban megénekelt zöldségből készült különféle étkek kaphatók. A sütőtökleves az egyik nagy kedvencem, valamilyen eltévelyedésből létezik itt az a változata, amely tejszínhabbal kerül felszolgálásra, de van tökmagolajos verzió is és az nagyon finom.
Tegnap sajnos egy olyan sütőtöklevest ettem vacsorára, amelyet telenyomtak leveskockával, így sok örömet nem okozott, ám szerencsére bőven kárpótolt a kitűnő társaság.
