Az persze nem elég, ha papírunk van arról, hogy a flaszter egy része időlegesen a mienk. Az utcadarabot körbe is kell pisilni meg kell jelölni, hogy ne állhasson oda senki. A művelethez közlekedési táblát kell használni, ráadásul kettőt, hogy a később majd a képbe kerülő rendőrök tudják, hogy honnan kell elszállítaniuk a területünkre bepofátlankodó parkolókat.

Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk se otthon, sem pedig az irodában nem kallódnak szanaszét megállni-tilos táblák, tehát az eredeti feladat fiadzott egy újat: közlekedési táblát kell szerezni. Aha. Woher?

A Hivatal ezt is elárulta. A tegnapi weboldal egyik aloldala az eddig tapasztalt segítőkész, polgárbarát szellemben tájékoztatott arról, hogy kölcsönöznek nekem, ha akarom. Akartam. - Ugyan ki kellett menni értük a pék valagá-ba, de nem bántam meg. A Stephansdomba mindenki eljuthat, ide meg csak a területfoglalók, nemdebár?

Maga a kölcsönző egy autószerelőműhely és egy hodály szerelemgyerekére hasonlított leginkább, és padlótól a plafonig tele volt mindenféle közlekedést szabályozó eszközzel. Volt ott minden, talán még instant közlekedési rendőr is. A legtávolabbi sarokban pedig, háttal a bejáratnak, egy pindurka kis íróasztal mögött ült egy fazon, aki - a köszönésemre előadott összerezzenéséből ítélve-, nem számított arra, hogy aznap ott valaki még táblát akar tőle. Miután ékes magyar németséggel előadtam neki, jövetelem okát, heves adminisztrcióba kezdett, megküzdött a magyar igazolványaimmal, majd hívott nekem egy kombitaxit, illetve kiutalt számomra két, az előző posztnál látható emeletes tiltó-táblát meg a hozzávaló bazi-nehéz lábazatot. Igen kedves volt, mert hosszasan válogatott mint egy baráti zöldséges, hogy szép jusson, ne pedig ütődött.

A következő teendő a tábláink aktualizálása és kihelyezése volt, majd az egészet le kellett rajzolni felülnézetből és elmenni az illetékes rendőrörsre, hogy ott lepecsételjék a firkálmányt. A stempli azért kell, mert azzal igazolja a rendőr, hogy mi szóltunk előre és ennek hatására küldi a daruskocsit, ha valaki beparkol a területünkre. Mondanom se kell, hogy először rossz rendőrörsre mentem, de így legalább most már tudom, hogy hova tartozunk.

Ha minden jól megy, akkor holnap kiélvezzük a két tábla közötti helyet, aztán visszafelé visszacsináljuk az egészet, mert ez az előírás. Szerencsémre azonban a feladatnak ezt a részét az izraeli kolléga nyerte, így nem lesz harmadik rész. Tom Cruise-t pedig csókoltatom.