Indochine 21

2010.02.16. 16:02 nemsissi

Nekem valamilyen kulináris karmám van, mert tizenkilenc éves koromtól kezdve, ciklikus ismétlődéssel fordul elő velem, hogy olyan drága éttermekbe hívnak meg vacsorázni, ahová magamtól talán csak a lottó ötös után tenném be a lábam. (- s persze ez nem panasz). A múlt héten is történt egy hasonló esemény, amelynek keretében volt szerencsém megismerkedni az Indochine21 nevű étteremmel. Annyit mondtak nekem előre, hogy ázsiai konyhában lesz részem, aztán amikor beléptünk, már tudtam, hogy újra "menő" helyre vetett a Sors.

Az étkezés a ruhatárban kezdődött, s ezzel gyengéden jelezték is az érkezőnek, hogy nem akárhová érkezett. Itt a kabátért számot is adtak, a kabát pedig vállfán várta, hogy jóllakjunk. (Más helyeken akasztó van pulttal és nénivel, aztán néni nélkül, de még pulttal, majd a nyilvános fogas következik, amelyen a kabát visszaszerzése hasonlít egy durvább turkálós kalandra, majd a lánc legvégén jön hogy vagy a kabátunkra ülünk le, vagy betakarózunk vele).

A vetkőzés után az asztalunkhoz kísért a pincér, s alámtolta volna a széket, ha ebben nem akadályozza meg a szék mögötti, dekorációs elemként szolgáló, fürdőkádunk méretével vetekvő kerámia virágtartó (alias őrült nagy mázas köcsög). Szerencsére már több mint negyven éve egyedül is ügyesen le tudok ülni egy székre. Miután helyet foglaltunk, érkezett az étlap, amely rövid volt, de változatos. Megmondom őszintén, nem vettem észre rajta, amit az étterem a honlapján mond magáról, miszerint francia-vietnami konyhát visz, mert nem vagyok sajnos ennyire kifinomult és ínyenc. Pontosabban semennyire se vagyok az. Képtelen lennék leírni hogy mitől finom a finom, és tuti, hogy egy csomó fontos részlet anélkül sikkad el bennem rágás közben, hogy észrevenném. Mivel aznap főleg a társalgásra figyeltem, az étlap kínálta választéknak csak azon részlete maradt meg bennem, hogy itt a csípős valóban csípőst jelent, tehát ha nem szeretném megtapasztalni, hogy a zsanai gázkitörést felidéző lángok csapnak ki még a fülemből is, legyek szíves rendeléskor közölni a pincérrel, hogy az ételt csili és poroltó nélkül szeretném elfogyasztani. Hát nem kellett kétszer mondani...

A vacsora kulináris része tökéletes volt, tényleg csak annyit tudnék itt több bekezdésben ismételgetni, hogy finom, nagyon finom, illetve további pozitív jelzők a finom előtt. Egészen biztosan nem véletlenül választották az chef-et, Wini Bruggert 2007 legjobb ázsiai-konyha szakácsának. Az árak megfelelnek a hely minőségénék és hírnevének, fejenként átlagosan kb. 80-100 euró között kell kalkulálni, igaz, ebben már az ital is benne van.

3 komment

Címkék: éttermek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2010.02.17. 08:30:29

Mi is voltunk már ott céges vacsorán, de nekünk nem jött be annyira és levettük a listánkról.
Tényleg nagyon csípős volt minden és abból a kevésből is, amit adtak, mindig maradt a tányérokon. Ráadásul tényleg nagyon drága hely.

Pilgram (törölt) 2010.02.17. 09:48:45

mostanában kijut a keleti kajákból :)
süti beállítások módosítása