Wein & Co. - Jasomirgottstrasse

2010.01.13. 15:17 nemsissi

Alapvetően szeretnem kéne a Wein & Co. címben jelzett egységét, de nem megy. Épp tegnap fogadtam meg harmadjára, hogy soha többet, de Jack barátom valamiért ide szeret járni, és én eddig még mindig beadtam a derekamat, hogy ott együnk, amit mindahányszor jól meg is bántam. - Előrebocsátanám, hogy nem voltam az összes Wein & Co.-ban, igazából csak másfélben. (Lehet, hogy a többi könnyebben szerethető). Kb. hatszor vacsoráztam a fent említett címen, egyszer meg a Schottentor-nál lévő lerakatban volt találkozóm, de onnan 1 másodperc után kifordultam a pofáncsapós szintet meghaladó cigarettafüst miatt, és nem hagytam, hogy pár perccel később érkező ismerősöm tervei szerint ott töltsük el az estét.

A Wein & Co.-ról azt kell tudni, hogy borban utazik, azaz borkereskedéseket és bennük gyakran bárokat üzemeltet, szám szerint tizenhetet, és elég menőnek számít. A bécsi üzletek közül az első kerületiben van egy étterem is, amiről ez a poszt szól. A helyet három fő részre tagolták: balra található a borüzlet, szemben és jobbra rögtön a bárba érkezünk, míg jobbra leghátul és még egy kicsivel hátrébb van az étterem. Úgy eldugták, hogy csak az találja meg, aki tudja, hogy ott van.

De tegyük fel, hogy a belépő tudja, és ott akar vacsorázni. Aki pedig vacsorázni akar, az feltehetőleg éhes, és az éhség elszánttá tesz. Az elszántság pedig jól jön, ha az egyébként is szűk, ám annál hosszúkásabb bárban tömörülők között akarunk átvágni, akik poharukba kapaszkodva állnak a füstben és társalognak. Ha sikerült kikerülni valakit, vagy átnyomakodni egy baráti társaságon, letiporva pár márkás cipőt viselő lábat, érdemes fékezni, hogy a szemből kifele nyomakodóval ne ütközzünk frontálisan, vagy ne fejeljük le a pincéreket, akik közül mindig mindegyik szembejön. Mindezt tegyük mosolyogva, mert azzal jelezzük, hogy barátságos szándékokkal lépünk full testi kontaktusba bárkivel, aki ott van. És hát a húsz főre méretezett bárban, huszonöt emberen felül már mindenki ott van.

Ha sikerült eljutni a szorosan felállított asztalokig (amelyet csúcsidőben előzetes foglalás nélkül szinte alig kapunk), üljünk le és húzzuk össze magunkat, mert szükségünk lesz rá. Két főnek ritkán adnak négyszemélyes asztalt, így feltételezhetőleg egy 60 centi széles és 80 centi hosszú asztalnál ülünk. Az asztalon található egy váza virággal, (az a hosszúkás, kecses fajta, amelyet már egy szellőcske is felborít), két vizespohár, két borospohár, só és borstartó, olíva olajos tálka, olíva olajat tartalmazó üveg, két db. nemtom mire való tálka, szalvéta és az evőeszközök. Még annyi hely van, hogy ránézzünk az asztalra, de előtte pillantásunknak is helyet kell rajta keresni, hogy elférjen.

Első körben megkapjuk az étlapot, ami méreteit tekintve alig kisebb az asztalnál. Nem is tesszük le rá: addig szorongatjuk, amíg vissza nem jön a pincér, és el nem veszi tőlünk...

Az italok felszolgálása oké, a már az asztalon lévő poharak egyikébe kapjuk az innivalót. Ha viszont egy üveg bort rendelünk, azt valahová tőlünk távolra teszik és folyton odaugrálnak újratölteni. Amikor megjön a kenyér, a pincér a terítékeket az asztal széle felé toligálja, hogy bepászítsa az elegáns, olívás, diós és rusztikus bagettszeletkéket kínáló kosaracskát az asztal(ka) felületére. Nincs könnyű dolga..., de nekünk sem: szó szerint és képletesen is szorongunk, mert úgy érezzük, bármelyik percben az ölünkben landolhat valami. A kenyér azonban elegedhetetlen, mert a modern konyha követelményeinek megfelelő kicsi adagok miatt, részben azzal fogunk jóllakni. A főételt kihozó pincér is térrendezzésel kezdi a tálalást: leszedi az asztalról a kenyeres kosarat meg a tálkákat, miközben karjain egyensúlyozza (a trendin malomkerék méretű) tányérokat. És igen: valahogy megoldja, hogy ne borítsa ránk azok tartalmát. Itt a vendég kényszerítve van, hogy damaszt szalvétáját az etikett szerint illendő módon az ölében tartsa, - az asztalon nem férne el úgyse.

Az étlapon egyébként nincs sok fogás, ám mindegyik divatos és hangzatos. A vegetáriánus maximum levesre és salátára számíthat, a vegánnak meg kell elégednie a kenyeres kosárka tartalmával. Az ízek azonban csodásak, a szakácsot csak dícsérni tudom, nagyon érti a dolgát. A tulajdonos is. Baromi jól tud árazni: egy főétel 18-29, a háromfogásos menü 49 euró. (Nem én fizettem, meghívtak).

Miután megvacsoráztunk, már csak ki kellett jutnuk valahogy a báron keresztül, ahol érkezésünk óta csak többen lettek, ugyanis Bécsben sikk ide járni. A poszt egyben bizonyíték arra, hogy a kijutás sikerrel járt.

 

 

 

 

3 komment

Címkék: bor éttermek kalandok helyek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pilgram (törölt) 2010.01.13. 16:23:23

hogy őszinte legyek én ezeknél az übertrendi helyeknél sokkal többre becsülöm az igazi klasszik bécsi bejzlit. néhány kedvencemet emelném ki: 1. Zum Hannes a Roßauer Lände-nél (U4), de az csak szigorúan nyáron, mert nincs különválasztva dohányzó és nem dohányzó rész (állítólag most nyáron lesz felújítva), belülről kicsit lepukkant, igazi kültelki pesti étterem filingje van, viszont még a déli menüben rendelt kaja is nagyon finom, 2. Pilwax, ami sok magyar szemében vörös posztó, hogy mekkora szar hely, kicsit drága valóban, de mióta fuzionált a csatorna túloldáln volt magyar étteremmel, azóta kiváló a konyha, Zoltánunk borai pedig rosszabbak nem lettek, és ha éppen még jazzkoncert is van a Collegicum Hungaricum különtermében, akkor kész is az egészestés szélesvásznú program. A harmadik kedvencem kicsit kilóg a sorból, mert japán étterem, az EN névre hallgat (Werdertorgasse 6‎), eszméletlen finom kajával, és japán szakácsokkal. Különdíjas nálam a "Little Stage" nevű hely az 5ik kerületben, ami szintén nem bécsi hangulatú, hanem inkább pub, jófajta csapolt guinness-el.

Pilgram (törölt) 2010.01.13. 16:30:27

az olyan kötelező helyeket nem számítva természetesen mint az Esterhazy keller...
ez is egy érdekes hely, márcsak a helyszín miatt is (temetővel szemben...) Cafe-Restaurant Concordia Schloß‎

nemsissi 2010.01.13. 16:51:38

@Pilgram: köszi, útba ejtem őket majd idővel. Az En-ra már fáj a fogam egy ideje, mert többen ajánlották

a Pilwaxban voltam egyszer koncert idején, és a pincérek enyhén szólva sem voltak a helyzet magaslatán, túl sok ember volt ott és képtelenek voltak tartani a frontot. Lehet, hogy benézek máskor is, bár itt inkább a bécsi helyekre vagyok kíváncsi, nem a magyarra