Vannak napok, amikor mindig csak pont annyi történik, ami egy mondatnak hosszú, posztnak meg kevés. Ilyenkor születnek az olyan bejegyzések, mint ez.

Úgy hat-hét hete lett egy tipikus fájdalom a hátsóm jobb oldalában, amely kétségkívül a jógázás következménye. Olyan érzés, mint amikor az embernek begörcsöl a lába, csak az egy percen belül elmúlik, ez meg itt nem múlt, illetve nem a lábujjak környékén tanyázott. Fájt szinte mindig, járás, ülés, és gyakorlás közben és idővel még magára vette a tikkelés ritmusát is. A pimasz kis nyillaló érzés úgy vélte, hogy nagyszerű otthonra lelt a jobb fenékcsúcsom környékén... Először azt hittem izomláz, de az ugye csak pár napig tart, szóval ki kellett zárnom a tejsavfelhalmozódás lehetőségét. De akkor meg mér'? Ma aztán, miközben a Youtube-on a különböző ászanák fortélyait oktató filmecskéket nézegettem, rátaláltam egy olyanra, amelyből megtudtam, hogy a sejhajom jobbfelén lakó fájdalom a "jógafenék" (yoga-butt) és már tudom is, hogy mit kell máshogy csinálnom ahhoz, hogy végre új albérlet után nézzen.

- - -

Tegnapelőtt hazafelé menet a járda szélén egy fiatal pár a tavasz ünneplésének jegyében már-már botrányos csókcsatába bonyolódott. Olyan lelkesen és szenvedélyesen merültek el egymás szájában, mintha fizették volna őket érte. Éppen akkor értem oda, amikor egy kb. tízfős japán turista-csapat csámpázott el mellettük, akik először nem akartak hinni a szemüknek, majd illedelmesen egyesével elszégyellték magukat. Miután ezt a kötelező kört letudták vihogva mutogatni kezdték egymásnak a szájon át összenőtt párt. Mindeközben persze haladtak tovább az utcán, úgyhogy egy idő után már mindegyikük hátrafele ment, hogy egy nyálcsöppnyit se veszítsen el a látványból.

- - -

Tegnap este meg a metrótól hazafelé bandukolva, az útbaeső indiai boltból kivágódott elém a tulaj (lásd lesből támadó ruhaszárító kötél) és hevesen győzködni kezdett, hogy azonnal vegyek tőle mangót, mert nézzem meg milyen friss. Már éppen léptem volna el tőle, amikor megsajnáltam. Az volt az érzésem, hogy aznap szinte semmit se adott el és én vagyok az utolsó reménye, szóval bementem hozzá mangóért. Az ember mindeközben folyamatosan hadart nekem és elkezdte a bolt portékáit egyesével a figyelmembe ajánlani, szóval tettem a kosaramba füstölőt, fűszereket meg még okrát is (magam sem tudom, hogy ez utóbbit miért). Elég nehezen szabadultam az embertől; akkor sikerült elhallgattatnom, amikor indiaiul (hinduul?) mondtam neki, hogy köszönöm. Ezen eltátotta a száját én meg kislisszoltam a boltból. Ha nem tanultam volna meg ezt a szót a jógázásnak hála, még mindig az üzletben ácsorognék.