Nagy derültséggel olvastam pár hete a köldökszöszről szóló cikket, melyben (mármint a köldökszöszben) családilag érintve vagyok. Örülök, hogy a kutatók árgus szemekkel figyelik korunk fontos jelenségeit, és nyomban munkához is látnak, amint egy rejtéllyel találják szembe magukat.
Háziasszonykodás közben ma találtam nekik két újabb témát, amelyek feltérképezésével bármelyik egyetemen létjogosultságot kaphatna egy modern szöszkutatási tanszék. Az egyik feltérképezendő területnek szeretném javasolni a porcicákat, különös tekintettel keletkezésükre és életciklusukra. Én meg vagyok arról győződve, hogy ezek a nyávogni képtelen szürke jószágok képesek a tér-idő kontinuumban teleportálással közlekedni, és lakhelyükként mindig egy tökéletesen kiporszívózott, valamint felmosott helyiséget szemelnek ki. Ezt általában egy kvantumugrással foglalják el abban a pillanatban, amikor a háziasszony minden takarítóeszköz és szer elpakolása után, kényelmesen leülne a tisztának hitt lakásában sudokuzni.
A másik, pontosabban harmadik típusú szöszt illetően nem a keletkezést kellene tudományos vizsgálat tárgyává tenni, hanem éppen ellenkezőleg: az elhalálozást. Ehelyütt szeretném megkérni a szösztudósokat, hogy kutassák fel/ki, hogyan lehet a fekete ruhákra rátelepedett világos színű mikroszösz-tenyészeteket gyorsan, s hatékonyan eltüntetni. (A ragacsos hengerek nem jelentenek sajnos végleges megoldást). Ez ugye már az alkalmazott tudományi terület, de ha ezt a problémát sikerülne megoldaniuk, a szabadalmakért kapott pénzekből életük végéig kutakodhatnának és a szöszök után rátérhetnek majd akár még a pöszkutatásra is.
