Ma reggel komolyan felhorgadt bennem a Télapóvárás gyerekkorból ittmaradt Pavlovi reflexe, amelyet nagy valószínűséggel a több napja tartó hóesés válthatott ki belőlem. A közértbe menet ma például söpörni kellett a havat a szempillámról és egy egy ügyesebb hópehely az orrlikamban vert volna tanyát, ha hagyom. Mindeközben a kirakatok tele vannak kék, sárga meg rózsaszín körömcipőkkel, a hozzáillő táskákkal, de én inkább csizmát vennék, bár erről idén már le kell, hogy tegyek. A hóval kiegészített hideg bennem regressziót váltott ki, a bámulós pasiból viszont tavaszváró dacot: olyan harsánypink színű pulóverben jelent meg, amilyen még Barbie-nak sincs.
A gazdasági híreket hallva és olvasva egyre inkább sajnálom, hogy nincs egy darab földem, amelyen megtermelhetném a szükséges élelmiszert, akkor csak azon kéne idegeskedni, hogy fog-e eleget esni az eső és/vagy sütni a nap, nem pedig azon, hogy akkor lesz-e államcsőd, és ha igen, akkor hány hónapra érdemes babkonzervet és az egyebeket betárazni. Lehet, hogy nekem is pinkben kéne járnom, akkor vidámabb dolgokon gondolkodnék. Asszem megyek és pulcsit cserélek a kollégával.
