Nem tudom, hogy rosszat jelent-e de nem hiányzott a blogom írása, pedig azt hittem, hogy az értelmes lét(em) illúziójának fenntartásában fontos szerepet játsszik.

Akárhogy is van, sok Béccsel kapcsolatos nem történt velem, hacsak az nem, hogy mind kedden, mind pedig szerdán sikerült este nyolcig dolgoznom, és mindkét napon a bőgésig kiakadnom. Igaz, ez utóbbihoz volt azért két telefonos segítségem is. Az egyik volt a gyerek - de neki megbocsátottam és meg is beszéltük, a másik meg a főnököm felesége, mintegy kiegészítve magát a főnökömet. Sikerült eljuttatniuk egy olyan lelkiállapotba, amelyet talán Edmond Dantes érezhetett If várában. Innentől az idő nekem dolgozik.

Ennél a blognál jelenleg számos más érdekesebb is van, menjetek például inkább Yoanit olvasni, aki elég jókat írt ismét, én meg majd összekapom magam és hamarost előrukkolok valami Béccsel kapcsolatossal.