Tegnap este Betty barátnőmhöz voltam hivatalos, (ő és a gyerekei énekeltek a rögzítőmre a minap), aki egy délelőtti last minute hívás keretében jelezte, hogy számítana rám aznap este. Kicsit át kellett szervezni a napot emiatt, de az Istenek velem voltak: pontosan érkeztem, és még parkolóhelyet is viszonylag gyorsan találtam a házuk közelében. A lakás kilincsén egy hatalmas, piros szív alakú lufi lengedezett, rajta egy gyerekírta cetli a nevemmel, az ajtó maga meg félig nyitva, - odabent furcsa félhomály. Az előszobában a szokásos gyerekzsivaj helyett teljes csönd fogadott, akármelyik szobába kukkantottam be, nem láttam senkit, csak azt, hogy mindenhol gyertyák meg mécsesek égtek. A csizmámtól meg a kabátomtól megszabadulva aztán bementem a nappaliba és akkor egyszerre csak előkerült Klaus, Betty meg a gyerekek, meg egy malomkerék nagyságú torta (tapintatosan csak 4 db gyertyával) és újból ének következett: a Happy Birthday franciául meg németül. Aztán kaptam zsebkendőt szemet törölni, meg egy böllérkést tortát vágni, amit alig tudtam megtenni, olyan közel tartották elém a kölykök a tányérjaikat, a tortaszeletre ácsingózva.
A cucc egy nagyobb pizza után kapta a méretét és csokiból volt rajta még a cukrászda nevét viselő lapocska is, amelyen az állt, hogy Oberlaa. Na itt nem kicsit megrettentem, mert már volt szerencsém premier plánban rosszul lenni egy jegeskávétól ennek az egyébként nagyon népszerű cukrászda-láncnak a harmadik kerületi egységében, illetve a kocsim is ugyanott rohadt le az első menyétharapást követően. Óvatosan megkérdeztem Klaust, hogy melyik lerakatból van a csoki-diszkosz, és megnyugodva vettem tudomásul, hogy egy másikból. A torta egy nagyon vékony szelet piskótából és egy nagyon nem vékony tejszínes-csokis krémből meg étcsokis mázból állt. Muszáj volt belőle enni, de már éreztem, hogy ennek a cukor- és zsírkoncentrációnak az ott helyben felszedett öt kilón túl még lesznek tervei velem. És mennyire igazam lett! Egész nap olyan rosszul vagyok, hogy csak hányni jár belém a lélek. Nem vicc, tényleg. Nem tudom, hogy milyen misztikus energiaellentétek feszülnek közöttem és e között az édességgyár között, de asszem én innentől fejvesztve fogok menekülni, hacsak a logóját meglátom. Pedig úgy hírlik tényleg minőségi cukrászda. Link
