Érdekes nap volt a tegnapi.

Már rögtön a metrón elkezdődtek az események: a szerelvény, amelyen a munkába "igyekeztem" az egyik megállóból nem indult tovább. Kis várakozás után a vezető elnézést kérve kitessékelt mindenkit a kocsikból, mondván, hogy rendőrségi intézkedés miatt az a szerelvény nem megy tovább, viszont fáradjunk át a másik vágányhoz, és majd onnan. Már éppen nyúltam a mobilomhoz, hogy értesítsem a főnököt a sajnálatos késésemről, amikor is befutott egy metró amivel aztán minden ment tovább ahogy kell. Még most sem ocsúdtam fel, hogy ezt akkor most így hogy? Semmi félórás várakozás, zéró tumultus, pótlóbusz nuku? Csak úgy megoldják ott helyben? 

Aztán este meg elmentünk egy felhőkarcolóba, annak is a harmincadik emeletére és videókonferenciáztunk egyet a Prágában, Budapesten, Varsóban ülő kollégákkal. (Bukarestben még nincs kiépítve ez a cucc, így őket csak felhívni tudtuk). Az egész nagyon futurisztikus volt, mivel életnagyságban látszódik minden résztvevő, és úgy van az egész kiépítve, hogy olyan hatást kelt, mintha mindenki egy asztalnál ülne:

Jó kis móka így találkozni a kollégákkal, de azért személy szerint én jobban szeretem, ha skype-on konferencia-beszélgetünk, mert akkokr az unalmasabb részeknél tudok játszani a telómon.