Valamikor egy nyáron O. barátnőmmel és Rentonnal elmentünk a Balatonfelvidékre hétvégézni és onnantól kezdve igyekszünk évente legalább egyszer újra összehozni ezt a hármast. Úgy gondoltam jó ötlet lesz, ha idén Karácsony alkalmával meglepem magunkat egy színházlátogatással, s mivel a Kamrában éppen 26-án játszották az Ivanovék Karácsonya című darabot, mi sem tűnt kézenfekvőbbnek, hogy elmenjünk rá.
Nem kellett volna.
- Úgy értem nem erre a darabra. Borzasztó volt: életem egyik legrosszabb színházi élménye. Értem én, hogy abszurd, de ha valaki nem tud Ionesco Kopasz énekesnőjénél jobbat írni és rendezni, akkor azt hagyni kéne a fenébe. Még jó, hogy az előadás nem volt hosszú és a gyér taps talán elgondolkodtatja a színházat, hogy érdemes-e ezt a darabot a repertoáron tartani. A színházból kijövet ott tanakodtunk, hogy ez most akkor mi volt. Mindkét barátom keményvonalas kultúrafogyasztó, O. pedig még nálunk is sokkal nyitottabb az újra meg a szokatlanra ha művészetekről van szó, de hárman sem tudtunk kihámozni semmit a Kamrában látottakból.
Az estét hála az égnek megmentette, hogy utána elmentünk vacsorázni és beszélgettünk egy jót hármasban. Búcsúzáskor pedig Rentontól megkaptam az osztrák Kurier napilap Tafelspitz nevű, évente kiadott étteremkalauzát, amelyben Bécs 600 vendéglátóhelyének ismertetője és mini kritikája található. Egyből felfedeztem benne jó pár olyan helyet, ahol voltam már és elfelejtettem róluk írni, illetve jó néhány másikat, amelyekbe meg a jövő év folyamán el akarok látogatni.
Azt hiszem nagyon bírnám, ha főfoglalkozású étteremkritikus lehetnék, de mivel nem vagyok, így majd á la haspók, hébe-hóba tudósítgatok az általam kipróbált osztrák vendéglátóipari egységekről.
