Yoani Sánchez

2008.12.09. 14:39 nemsissi

Hiába akarok Bécsről írni, valahogy nem megy. Kuba hatása alatt vagyok és folyton csak az jár a fejemben, amit ott láttam, akikkel ott beszélgettem és amit ezek által a beszélgetések és látások által megéltem. A nem felületes olvasónak az valószínűleg kicsit kiderült, hogy nem a koktélok meg a strand játszották az utazásunk főszerepét, bár erről az ott tartózkodásunk alatt, óvatosságból inkább nem tettünk említést.

Valószínűleg mégis lesz még itt szó arról, hogy milyen most Kuba azok számára, akik ott élnek. Főleg azért, mert abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam azzal a kubai bloggerinával, akinek a webcímét még az elutazásom előtt beszúrtam. Két órát beszélgethettem vele és a férjével. A sötét szálloda-lobbyban készült az alábbi rosszminőségű fotó, amelyre ezzel együtt nagyon büszke vagyok.

Ő az a nő, aki a digitális újságírás kategóriában idén megkapta az El País nevű spanyol napilap által alapított tekintélyes Ortega y Gasset díjat. A blogja egy éve működik egy olyan országban, ahol az állampolgárok számára nem elérhető az internet, (kivétel ha a munkájukhoz szükség van rá, de akkor is csak ellenőrzött formában). Ha egy kubai netán mégis megpróbálná a szállodákban turisták számára fentartott internetet használni, a karibi szigetországban szokásos átlagfizetés felét kell rááldoznia, mivel az egy órás internetkártya 7-8 euróba kerül.  Yoani blogja nem olvasható Kubában, mert az állami cenzúra blokkolja azt, ezzel együtt óriási olvasottsága van szerte a világon, és az önkéntes fordítóknak hála már tizenkét nyelven elérhető. Ha sikerül, akkor a magyar lesz a tizenharmadik. 

Yoani nem tesz mást mint szabad emberként viselkedik ott, ahol a személyes- és sajtószabadság nem létezik. Bármikor lecsukhatják őt is és a családját is csak azért, mert leírja azt, hogy milyenek a kubai hétköznapok és feltesz olyan kérdéseket, amelyek általa nem értett dolgokra keresik a választ. Hogy például miért importál Kuba sót Csilléből, amikor a szigetet körbeveszi a sós tenger és amikor eleve kevés valutája van az importra. De ez csak egy apró példa. Ebben az angol nyelvű videóban megtudható róla több, aztán ha kész vagyok pár fordítással majd beteszek egy linket.

4 komment

Címkék: kuba yoani

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

becsibacsi 2008.12.10. 10:01:25

Amint a nick nevem is mutatja, ven roka vagyok mar. 1979-ben vegeztem Szegeden a JATE-n, es volt n db kubai evfolyamtarsunk is.
Sok erdekesseget lehetne roluk is meselnem, alljon itt most csak egy apro anekdota: az x-edik egyetemi evfolyamtalalkozonkon nagy oromunkre megjelent az egyik kubai evfolyamtarsunk, Teresa. Tobbek kozt elmeselte, hogy megkervenyezte a magyarorszagi utat az evfolyamtalalkozora ...
... az elozore!
Iden is volt evfolyamtalalkozonk, es bar egyikuk sem volt ott, hallottunk hirt feloluk az egyik evfolyamtarsunktol: azota mindannyian Madridban elnek.

nemsissi 2008.12.10. 11:14:50

Igen, nagyon sokan elmennek ami valahol sajnálatos de érthető. Ezzel együtt sokan vannak, akik minden őket érő atrocitás dacára maradnak mert fontos nekik az ország és agy próbálnak tenni érte, meg azokért, akik benne élnek. Van közöttük egy csomó olyan aktivista, akik rendszeresen publikálnak komoly külföldi lapokban (saját és családjuk "biztonságának" kockázatával), akiket rendszeresen látogatnak Kubában dolgozó diplomaták, vagy oda látogató fontosemberek és nem kerülne sok energiába kimenekíteni őket. Ők mégis maradnak és keményen melóznak az országért.

Ha tudsz spanyolul, sok érdekes info van a www.convivenciacuba.es oldalon vagy némi anyag angolul ugyanott: convivenciacuba.es/content/blogcategory/25/68/

becsibacsi 2008.12.10. 11:51:28

Sajna spanyolul nem, csak olaszul. (Meg persze nemetul es angolul.)

Koszi a linkeket, majd ha lesz idom, atnezem.
A fentebb idezett webcimet (Generation Y) is mar eltettem magamnak, erdekel, koszi.

Egyebkent az en evfolyamtarsaim nem aktivistak, "csak" mezei, hetkoznapi emberek, csak hat Kubaban nem sok siker termett nekik (matematikusok). (A sikert most nem szuksegkeppen penzugyi sikerkent ertem.)