Ma reggel izgatottan vártam, hogy jöjjön már végre a szerelő, és legyen a lakásban is internet. A kettőből egy vágyam teljesült... (az internet sajnos a darab második felvonásában lép remélhetőleg színre). Valami valahol nincs a lakásban, aminek lennie kellene, hiába kerestük a hórihorgas, kopasz, ámde kedves osztrákkal.
Meglepő volt egyébként a szerelő szemével is felfedezni a lakást, akit nem érdekelt semmi más a kéróban, mint a falak színére festett műanyag lapokkal letakart, falba vájt kerek, vagy négyszög alakú szervízlyukak. Hihetetlen mennyiség van egyébként belőlük... Szomorúan kellett elfogadnom azt a tényt, hogy Sherlock Holmes tuti nem tagja a felmenőimnek, mert én magamtól egy darabot sem vettem eddig észre, pedig 10 biztos van szanaszét. - Szóval a mai internetszerelés annyi volt, végignyitogatta az ember az összes ilyen izét, de egyikben sem az volt, amit keresett. Ezután egy piros csavarhúzó-szerű szerszámot kezdett húzogatni a fal mellett, amely bizonyos helyeken bizgett. Mint később megtudtam, a bizgés azt jelenti, hogy ott a jel. Sajnos azonban a jelet befalazhatták, vagy a habarcs csapdájába esett, mert egy idő után már nem bizgett. Ennek folyományaként tehát december 12-én újra eljöve a szerelő, de hoz magával még egy embert, hogy együttes erővel győzzék le a házi internetem elé tornyosult akadályokat. Kérdeztem, hogy mennyibe fog nekem fájni az előzetesen két órásra becsült tevékenységük, de azt mondták, hogy semmibe.
