Körülbelül két hete akadt meg a szemem egy éttermecskén, s ma idejét láttam elmenni, és közelebbről is szemügyre venni, hiszen ebédelni így is úgyis terveztem, a portál ígérte két fogás pedig csábítóan hangzott; friss saláta és leves nekem bármikor jöhet.

A helyet nem is igen lehet étteremnek nevezni, mert ahhoz túl kicsi. Egyterű az egész, összesen 3 asztal van.

A berendezés letisztult, a kiszolgálás mosolygós és gyors, a választék ígéretes, az árak pedig barátiak. Én ma tök-curryt ettem, amelyet kókusztejjel készítettek el és egy halom rizs társaságában egy méretes tálkában szervíroztak. Vannak húsos kaják is, meg persze levesek és gyönyörű saláták, s az adagokkal nem spórolnak. A honlap szerint az étlap folyton változik, figyelembe véve a szezon nyújtotta hozzávalókat és konyhájukban nem használnak sem mesterséges színezéket, sem pedig tartósítószert vagy egyéb kémiai adalékot.

Céljuk, hogy az evésre kevés időt szánó emberek is jót és finomat egyenek, s ahogy az üzletben álló sort elnéztem, eme kitűzésüket minden bizonnyal teljesíthetik.

Egyetlen bánatom az ebédelés alatt az volt, hogy nem kaptam helyett az ablak mellett s így csak az egyik magas asztalhoz tudtam letelepedni, amelynek a padja csúszott, a lábam meg nem ért le addig a rúdig, amelyen kitámaszthattam volna magam, így aztán kihívás volt úgy enni, hogy egy óvatlan pillanatban ne tűnjek el hirtelen az asztal alatt örökre.