Tegnap estére egy jó haverom - elhívott vacsorázni, s javaslatára a Ronahi nevű, libanoni kaját felszolgáló helyre mentünk, ami két szinten fogadja az oda betérőket. A felső szint (valójában galéria) a jó rész, ugyanis tele van mindenféle szakadt, de nagyon kényelmes puha kanapékkal, fotelekkel és hasonló párnázott bútordarabokkal, amelyekbe aztán jókat lehet süppedni. Az alsó szint ebből a szempontból kemény és rideg: faasztalok, faszékek, cigifüst. A galéria leginkább egy viharvert hárempadlásra hajaz, ahová azokat a bútorokat és szőnyegeket hajigálták fel, amelyet a háremhölgyek és az eunuchok elnyűttek, de mindezzel együtt (vagy talán pont ezért) tökéletesen alkalmas baráti beszélgetésekre, romantikus randikra vagy éppen kíméletes és hosszúra nyúló szakításokra. Azoknak pedig, akik ezek közül egyikkel sem élnének, bevezették a wifit, hogy a laptop nyújtson társaságot.
A konyha... nos..., mondjuk úgy: van konyha, s az étlapon, - ahogy illik-, ételek és italok. Vannak például libanoni borok, amelyet mi nagy bátran meg is kóstoltunk. Eugen szerint szőlőlére emlékeztetnek, ami végül is egy pozitív megállapítás, ha úgy vesszük. S ha már a pozitív dolgoknál, meg az enni- és innivalóknál tartok, megtudtam, mi az az okra, ugyanis főételnek ezt rendeltem, anélkül, hogy tudtam volna hogy pontosan mi is ez. 
Nem ez a zöldség tehet róla, hogy a helyet nem az ételek miatt ajánlom. Az okrának ugyanis sok íze nincs, tehát szakács legyen a talpán, aki akár mellékszerepet is tud neki adni bármilyen tányéron. Itt sem sikerült, az okra paradicsomszószba lett fojtva, s elég csúnya látvány volt. A jó társaság, és a kényelem azonban feledtette velem a főétel és az az előtt rendelt lencseleves íztelenségét.
A Ronahi az U3 Zieglergasse nevű megállójához van nagyon közel (amely a Mariahilferstrasse-n található), a weboldala itt tekinthető meg
