Na csak el kellett menteni az előző bejegyzést és már meg is érkezett rég nem látott főnököm. Mosolygott, bejött az irodába, ahol ülök, kezet fogott velem és azt mondta, hogy aszongya: "Isten hozott Bécsben". De ez mind semmi. Amikor megkérdeztem tőle, hogy lesz-e ideje valamikor átbeszélni a teendőket, nos akkor azt mondta, hogy hát ő úgy gondolta, hogy elmegyünk ebédelni és akkor aközben. És lőn. De ez még mind semmi. Végig kedves volt, nem éreztem a vele való kommunikációt erőltetettnek (mint az első három találkozásunk után mindig) és még az ebédet is ő fizette!
Tudom egyébként a titok nyitját, és majd személyesen el is mesélem az érdeklődőknek.
Mindezután kiderült, hogy az irodában velem ülő kolléga sem miattam nem jött be délelőtt dolgozni, hanem a főnököt kellett helyettesítenie valahol, illetve csak kedd hajnalban kell visszajönnöm jövő héten, - szóval süt a Nap!
