"Egy milliós nagyváros sincs olyan szerencsés helyzetben, mint Bécs: a két Bécsi Fővízvezeték 330 kilométerről, közvetlenül a hegyekből juttatja a forrásfrissességű vizet a bécsiek otthonába. Az egyik közülük, - a kettes számú-, mostanában ünnepli százéves születésnapját. Ebből az alkalomból, a környezetvédelemért felelős tanácsos, Ulli Sima kezdeményezésére, június 23-án útnak indult a "Bécsi Vízművészet" vándorkiállítás. A művészeti projekt keretében öt, túldimenzionált, az ivóvíz ihlette szobrot állítanak ki Bécs különböző részein. A látványos, néha az öt méter magasságot is elérő installációk eredetiségükkel és kreativitásukkal tűnnek ki, miközben üzenetként továbbítják a bécsi ivóvíz különlegességét és szükségességét.
A forgalmas helyekre kiállított szobrok nem maradnak egy helyen, hanem időről időre új városrészen tűnnek fel, hogy az egész városban láthassák őket. A várossal való kapcsolat kihangsúlyozására, az installációkat a bécsi Képzőművészeti Egyetem hallgatói - a Város által meghirdetett pénzdíjas alkotói verseny nyertesei - készítették."
Én úgy bukkantam a képen látható szoborra, hogy majdnem nekiütköztem a Schwedenplatzon.
A 404/l/home/day címet viselő alkotás a húszéves Hanna Burkat munkája. A leginkább szekrényhez hasonlító szoborban 404 darab, vízzel töltött, literes PET-palack sorakozik, mivel ilyen mennyiségű vizet használ el egy átlagos bécsi háztartás naponta.
A négy másikról képeket a honlapon találhattok. Van közöttük kristályvízesés, hatalmas vízcseppet formázó kék bumszli, egy vízcsövekből álló, ereiben vizet cirkuláltató spirális valami, és egy olyan telefonfülke, amelyben a telefonkagylót leemelve, annak a kilenc forrásnak valamelyikét lehet "tárcsázni", amelyekből Bécs az ivóvizet nyeri.
Miután kiválasztottuk, hogy melyik forrással akarunk "beszélni" csak megnyomjuk a megfelelő számú gombot, és máris hallgathatjuk, ahogyan csobog, zubog és csörgedezik a víz.
