Bécs híres kávéházairól de nem mindegyik alkalmas arra, hogy bármikor betérjen oda az ember. Tudni kell, hogy mikor, melyikbe érdemes menni és melyiket kell minden esetben messzire elkerülni, no meg hogy melyik való arra, hogy meglévő, valamint potenciális ellenségeinknek ajánljgassuk lelkesen.

A legismertebb kávéházakban a pincérek tahósági faktora nemegyszer még az őslakos, sokat látott bécsieket is meglepi. Az ilyesmihez nemigen lehet hozzászokni és létezik olyan lelkiállapot, amikor nem akarjuk, hogy a főúr adja a másikat. Mert vannak helyzetek, amikor azért megyünk kávéházba, hogy egyedül legyünk, miközben emberek vesznek minket körül. Ez a nyünyüségnek egy egészen különleges, ám cseppet sem ritka esete, (pl. ma: amikor esik a hó. Februárban... hó!!!) - így tehát kell egy hely, ahol el bírjuk viselni magunkat, az időjárást, a többieket, meg fel lehet tenni a lábunkat akárhová.

Úgy hívják, hogy Prince Coffee Club.

Olyan az egész, mint egy hatalmas nappali, amelyben a falak mellett futó folytatásos kanapé kapta a főszerepet, s ahol a fetrengés minden formája megengedett, sőt már-már kötelező. Képzeljünk el egy Starbucks egységet ízléses, modern bútorzattal és a csapatokban előforduló, idegesítően vihogó tini-lánycsapatok nélkül. És még olcsóbb is. Nem sokkal, de valamivel. Ráadásul az amerikai láncnál Bécsben csak pénzért van wifi, a Prince Coffe Clubban meg körülvesz ingyen.

Rendelni és fizetni a pultnál lehet, s az így szerzett zsákmánnyal területfoglalás után, hosszú órákra bele lehet temetkezni a nyünyüség különleges és kevésbé különleges állapotaiba.