Nem tudom, hogy bánjam, vagy örüljek, hogy ebben a posztban nem a saját élményeimről lesz szó. Waldorf hívta fel a figyelmemet egy cikkre, amelyből idemásolok egy részt.

"A kórtermekbe az orvos, a nővér, de még a takarító is úgy jött be, hogy előbb kopogott, azután megvárta, míg a beteg azt mondta, tessék. Magyarországi kórházban sosem tapasztaltam azt, hogy egy ügyeletes orvos bemutatkozott volna. Másnap ott állt előttem egy, nyújtotta a kezét, aztán elmondta, tegnap ő operált, és részletesen beszámolt a műtétemről. Itthon ahhoz voltam szokva, tűrni kell, hogy a műtéteket fájdalom előzi meg, és az is követi. Amstettenben meg azt magyarázták, a fájdalom nem jó, mert úgy az ember sokkal nehezebben gyógyul. "

A teljes cikk itt olvasható