Ezt a szót a viharon kívül, sokáig csak a felvilágosodás irodalmi irányzatával tudtam összefüggésbe hozni, így meglehetősen bután néztem, amikor teljesen más szövegkörnyezetben került elém. A tanulási folyamat még tavaly ősszel kezdődött, mikoris egy ismerősöm egyik emailjeben lírai felhangokkal ecsetelte, hogy neki milyen jó, mert éppen Schilcher Sturmot kortyolgat. (- Mi a vihart iszol???)

Nem lettem okosabb, amikor szótárazni kezdtem, mert a nagy nehezen megtalált magyar megfelelő, miszerint Sturm = murci*, sem oszlatta el a fejemben honoló sötétséget ismerősöm poharának tartalmát illetően, és akkor még ott volt az a fránya Schilcher jelző is. - Azóta már megtudtam, hogy a Sturm szűretlen, erjedésnek indult szőlőlé, amely főleg Dél-Tirolban és Steiermarkban népszerű. Igen rövid ideig kapható, nyitott üvegekben árulják, és jó nagy hírverést csapnak neki, amikor megjelenik. Miután már nem erjed tovább, a fiatal szűretlen bor neve Staubiger lesz, szűrés után pedig Heuriger. Hagyományosan november 11-én, Szent Martin napján bontják fel a Heurigert tartalmazó üvegeket, amelyeket csak a szüretet követő év december 31-ig árulnak.

Heurigernek hívják egyébként a grinzingi (kis)kocsmákat is, amelyek nevüket pont azért kapták, mert régen csak Heurigert, azaz újbort árulhattak.

Ausztriában egyébként híresen szigorú törvények vonatkoznak a bortermelésre; ezeket többségükben akkor hozták, amikor a nyolcvanas években fagyállót találtak a borként eladott folyadékban. Persze lett nagy botrány, aztán meg jött a regula. Addig az osztrák szőlőültetvényekről túlnyomórészt, csak tömeggyártott lőre származott, manapság azonban csudajó, világszínvonalú boraik vannak: a minőségi kategóriában 22 fehér- és 13 vörösbor fajtát különböztetnek meg hivatalosan. Egyiküket úgy hívják, hogy Blauer Wildbacher. Az ebből készült rozét nevezik más néven Schilchernek...  -Bingó!

* erjedésben lévő vagy félig kierjedt zavaros bor