Bécs egyik legújabb éttermének felületes és szokás szerint szubjektív bemutatása következik.
Most éppen abban a fázisban van, hogy mindenki el akar ide menni, hogy kipróbálhassa, és nemegy újságban olvasható róla kritika. Szóval ezzel a poszttal most őrületesen aktuális vagyok.
A hely egyik nevezetessége a dizájn. Engem roppantul nyomasztott, bár meg kell hagyni, igen egyedi és nem követi az eddig oly divatos barna-fém minimál trendet: úgy néz ki, mint egy óriási babaház, esetleg kozmetikai szalon. A hely nem túl tágas, mégis háromféle teret alakítottak ki benne, háromféle 'stílusban'. Az uralkodó szín leginkább a fehér, amely szerintem a bekoszolódás örök törvénye értelmébe
n az idő előrehaladtával mákostészta színűre vált majd.
A gasztronómiai kínálat ugyanolyan különleges, mint az enteriőr. Sütifronton kerültem vele közelebbi kapcsolatba a Black Beauty nevű csokis-karamellás lórugáson keresztül. Az étlapon a desszerteknek csupán a fantázianevük olvasható, így el kell zarándokolni a képen is látható vitrinhez, hogy tudni lehessen melyik név mit takar. Az étcsokoládé iránti szenvedélyem választatta velem a kb 4 cm magas, 2 cm széles, és 9 cm hosszú tortácskát, amelyen két tömött étcsokigömbnek látszó díszítés trónolt. Az első golyó átszellemült átharapása után kellett rájönnöm, hogy odabent folyékony karamell rejtezik, fedezve havi cukorszükségletem 250 %-át. És akkor a tortából még nem is haraptam ugye...
A konyhafőnök Martin Piker, aki itt az ismertebb chef-ek közé tartozik. Alkotott például "Reggelit poh
árban", ami pácolt halra rétegzett tormás-tojásfehérjés habot, tejfölt és kaviárt jelent. De vannak hagyományosabb ételek is.
Akármit is rendelünk, abban biztosak lehetünk, hogy a tálalásra használt poharak, tányérok, evőeszközök szokatlan formájúak és egyediek lesznek. A számla ezüst színű bugyorban érkezik és sajnos fog, de a kezünkről könnyen le lehet mosni a nyomát.
