Pár hete, a Billában való sorbanállás közben megakadt a szemem a Format nevű újságon, aminek a címlapja azt ígérte, hogy elmondják milyen az új férfi. Na mondom, ne haljak meg hülyén, tettem a répa és az arclemosó mellé egy példányt. (A magazint talán a mi Figyelőnkhöz lehet leginkább hasonlítani, és jobbára pénzről meg a gazdaságról van benne szó). Következzen néhány idézet a modern férfi(assá)ról szóló cikkből, amelynek a lap 8 egész oldalt szentelt:
"A férfi(asság) átváltozáson megy keresztül. A státuszszimbólumok kiszolgálták idejüket, a férfiak a válság idején is nyugodtabban járnak dolgozni és szabad utat hagynak érzelmeiknek. (...) Ami tizenöt éve még elképzelhetetlen volt, ma már nem feltétlenül megy ritkaságszámba. A karrierista típus természetesen nem halt ki: a pénz és a munka "régi" féltése továbbra is létezik, de a mai férfi már visszavesz a sebességből, és férfiasságát, valamint az abból fakadó szerepét újraértékeli, újraformálja. Az érzékenység és empátia legyőzi az archaikus macsóságot. A család, a gyerekek és egy jól működő párkapcsolat a személyes fontossági sorrendek első helyeit foglalják el."
Tovább is van:
"Az élet minőségét többé nem kizárólag az anyagiak alapján definiálják. (...) A szexista tesztoszteron-fiú, mint pl. Vladimit Putyin, leszállóágban van. A férfinak meg kell találnia a helyét a tradicionális családmodell eróziójának és az egykor "gyengébb" nem öntudatraébredésének idején is. (...) Ideális esetben a férfi visszatalál magához, elfogadja nemének feminin oldalát és integrálja azt maszkulin lényébe. (...) Ma a teremtés koronáinak egyensúlyt kell találniuk a sikeres macsó-, valamint a tűzhelynél is helyt álló, gondoskodó apaszerep között. Mert a NŐ ezt várja el."
A cikkben bemutatnak egy csomó pasit, akik miniriportokban mondják el, hogy ugyanolyan részt vesznek a gyereknevelésben, mint anyu, vagyhogy nem mindenáron a pénz hajhászása a céljuk, hanem az, hogy életüket értelmesen, és boldogan töltsék el. Pszichológusok mesélnek arról, hogy manapság már magától értetődő a régen még szégyellt, vagy férfiatlannak nyílvánított terápiába járás, ahol az urak saját érzelmeiket szeretnék megismerni, s a velük való együttélést harmóniába hozni.
Hát hajrá, hajrá! Remélem ezek a dolgok ugyanúgy begyűrűznek majd hozzánk is, mint a Milka vagy a Gorenje hűtőszekrény.
Személyes élményként csak annyit tudok ehhez hozzátenni, hogy számomra igen nagy különbséget mutat az osztrák és magyar pasik milyensége. Reprezentatívnak nem nevezhető tapasztalataim alapján (amiért kéretik nem megkövezni) az itteni férfiak magától értetődően tudnak főzni (egészséges, finom kajákat), egy több fős vacsoraparti előtt, alatt és után aktívan r é s z t v e s zn e k nem pedig segítenek) minden házimunkában (terítés, asztal leszedése, stb), sokkal kevésbé vannak elhízva, valamint ápoltabbak, stílusosabbak, mint otthon, illetve sokkal több közöttük a jóseggű egyed. Könnyebb velük 'lelkizni', vannak szavaik az érzelmeik kifejezésére, és akarnak róla beszélni. Ha még azt is tudnák, hogy mi a Kockásfülű Nyúl, értenék Hofit, meg József Attilát és magyarul is beszélnének, hát megnyalnám mind a tíz ujjamat. (Jóga után mind a húszat)
