Bécs éjszaka

2009.07.20. 13:45 nemsissi

A. barátnőm eljött meglátogatni engem Budapestről és pénteken előre megfontolt szándékkal nekivágtunk a bécsi éjszakának.

Na persze nem hűbelebalázs módra tettük, hanem előzetes adatgyűjtés és tájékozódás után, mert hát voltak igényeink: lehessen táncolni, ne legyen drága, ne érezzem magam eltévedt, kiöregedett mamókának a sok kis pipihusi között, és talpalávalóként ne house-zal meg technóval kínálják meg az ászanákban elgémberedett lábaimat. A kifaggatott ismerősök útmutatásai alapján aztán úgy találtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, mert  nincs annyira sok hely, ahová mehetnénk. (Vagy az ismerősöket kell lecserélni egy jobb garnitúrára - de ez még vizsgálat tárgya). A legélénkebben a Jenseits nevű klubot ajánlgatták, de hozzá is tették rögtön, hogy nyáron nem kellene odamennünk, mert túl fullasztó lenne. Ezt tehát kilőttük, a hideg beálltával majd visszatérek rá. A dobogó második helyén a Passage és a Volksgarten végzett, a harmadikon pedig a Take Five. Mivel a Volksgartenbe jár Daniela barátnőm 18 éves fia is, úgy éreztem, hogy ez elég indok arra, hogy előítéletes legyek és ne menjek önként és dalolva olyan helyre, ahol minduntalan múló éveimre emlékeztet a szórakozók életkora, de azt hiszem rosszul döntöttem, de már késő bánat.

Az Urania teraszán elköltött, nagyon finom vacsoránk után csatlakozott hozzánk egy haverom, és elmentünk először a Take Five-ba. A pestiről elég kellemes emlékeket őrzök, így nagyon bizakodva csöngettünk be a lebuj ajtaján, de bizakodásunk nyomban elszállt, amikor az ajtón kidugta a fejét egy morcos, marcona alak és mondta, hogy jöjjünk vissza később. Mit volt mit tenni, elmentünk a Passage-ba, amiről tudtuk, hogy ott aznap csak techno van. Nem is táncolt rá senki, - mi sem. Néha vittek ugyan némi dallamot is a zajba, de nem elégszer, így néhány ital után visszamentünk morciékhoz. Ott addigra már javában folyt az élet, fiatal lánykák kellették magukat jobbára olyan idős férfiaknak, akikről Scorsese szokott filmeket forgatni. Tuti ott volt valahol a Soprano család is, de nem kerestük meg őket, hanem inkább feladtuk eredeti terveinket és hazamentünk aludni.

A Passage-ról azt azért meg kell említenem, hogy minden nap más típusú zene köré szervezik a kollektív italozást, illetve az ezzel járó modern párosodási szertartásokat, és ha jól olvastuk a programfüzetüket, a kedd lett volna a mi napunk. Ha egyszer netán kipróbálnám, mindenképpen megírom majd milyen volt.

Szólj hozzá!

Címkék: kalandok helyek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása