Megvolt ma az elsőbál, és életemben először nyilvánosan táncoltam a fiammal. Jó, kicsit elröhögtük, de a nézőtéren ülő nagymama, aki főfoglalkozását tekintve az anyukám, azt mondta, hogy szépek voltunk együtt meg hogy nagyon jól táncoltunk. (lásd kegyes hazugság címszó alatt az idevonatkozó lexikonban) - Még tegnap este benyögte a gyerek, hogy ő nem is tud keringőzni, - mondjuk honnan is tudna? - így az alattunk lakókat azzal örvendeztettük meg, hogy elhúzkodtuk a nappali asztalát, és a kanapét a fal mellé és a bécsi keringő egyszerűsített lépéseit gyakoroltuk. Hálát adtam az égnek, hogy nem az angol keringőt kellett neki oktatólag férfiszempontból előadni, mert az a bonyolultabbik és körülbelül a tangó után másodikként felejtettem el a lépéseit a tánciskola befejezése után.
Történt ezen kívül egy olyan, hogy a Hírszerző írt egy Kubáról szóló cikket. Ismét csak a nemlétező véletlennek köszönhetően pont aznap szerelte fel Yoani a magyar zászlót a többi közé a blogjára, amelyre már nagyon áhítoztam és nemegyszer kértem is tőle. Mostmár a főoldalról is kattintható a magyar verzió. Kiváncsi vagyok, hogy ez majd jelent-e változást a látogatásokban; a magyar nyelvű Yoani oldalt Spanyolországból és az USA-ból is olvassák.
Ma este pedig megírtam a levelet a főnökömnek, amiben illedelmesen de keményen beolvasok neki. Még nem küldtem el, hozzám szokatlan módon eleve aludtam egyet a dühömre, s csak egy nap múlva írtam meg az emailt, majd most hamarost alszom egyet az elküldés előtt is, holnap újra átolvasom, majd rákötöm a digitális postagalamb lábára, aztán hess pipi!
Utolsóként pedig az abból fakadó döbbenetemnek és meghatott örömömnek szeretnék betűt adni, hogy egy régen őrízgetett, locsolgatott, egy éve virágjait vesztett orchidea hozott két vagy három bimbót, és ha végigcsinálja, amit eltervezett, akkor virágokat fog hozni!
