Történelmi pillanatnak lehettem ma tanúja, amikor is fiam megkapta élete első öltönyét. Az momentum fennköltségéből cseppet sem vont le az a tény, hogy azt a folyamatot, amely ebben a pénztárca-nyitogató pillanatban csúcsosodott ki, én generáltam. Hogy ne aprózzuk el, a férfiruha bolt az trendi vadászmezején rögtön elejtettünk még egy öltönyhöz járó kabátot, inget, nyakkendőt, és övet, amelyekben a gyermek fiú remekül festett, így a pénztárcám a fizetés előtt, anyai keblem pedig utána dagadt a büszkeségtől.

Jó úgy menni soppingolni, hogy a plázák törzsközönsége még iskolában és munkahelyen van, így a leértékelések ellenére jutott hely nekünk bőven. Az üzletben aztán hamar be kellett látnom, hogy az élet olyan dolgok esetében is folyamatos tanulás, mint a vásárlás, ugyanis nulla tapasztalattal rendelkez(t)em a férfi-öltözetek vásárlása területén. Emiatt aztán azzal indítottam, hogy megkértem a kissé morcos eladót: ugyan mérné már fel a fiamat és mondaná meg, hogy mégis milyen méretben gondolkodjunk. A tippje nem jött be, mert a Sors igazságtalansága miatt nem én vagyok a hosszúlábú és vékonyderekú személy kétszemélyes családunkban, de az első bénázás után már méretbiztosan hordtam be a cuccokat a próbafülkébe.

Amikor a távol élő apának fényképet készítettem az 51 centiről startoló, s arra az azóta eltelt 17 év alatt 130 centit ráverő, öltönyben feszítő kisfiáról, az eladó szigorúan rámszólt, hogy ezt nem tehetem. Kérdeztem miért, erre megtudtam, hogy azért, mert a kínaiak a fényképek után koppintják le a boltban kapható ruhákat. - Miután elnézést kértem, lopva bementem egy próbafülkébe megnézni, hogy vajon tényleg annyira elkenődött-e a szemfestékem, hogy kínainak látszom egy határozottan latinos fizimiskájú gyerek anyjaként, de a tükörből csak a szokásos arc nézett vissza rám, s a bőröm sem tűnt sárgának a mesterséges boltkivilágításban.

Az öltöny ősbemutatója egyébként a január 17-i szalagavatón lesz, bár ma kevés hiányzott, ahhoz hogy a leendő elsőbálozó ne abban süsse meg magának vacsorára a tojásos nokedlit. Ez a családban nálunk azt jelenti, hogy örül az új holmiknak. (Én kislányként egyszer az új csizmámban akartam aludni)