Akinek a könyökén jön ki, attól bocs, nekem új volt amikor először megláttam, és azóta is örülök neki minden alkalommal, amikor látom, mert szép. Az "utca", ahol dolgozom, az pontosan két, egymással szemben lévő házból áll, s ha jobbra indulok el az utcai bejárattól, pár lépéssel pont a négy méter átmérőjű Ankeróra alá jutok.
Egy biztosítótársaság építette ezt a bécsi nevezetességet szecessziós stílusban, és a belvárosban randizó embereknek kedvelt találkozási pontja. Eddig akárhányszor próbáltam az itt élő ismerőseimnek, barátaimnak elmagyarázni, hogy hol dolgozom, mindig akkor sikerült csak az értelem fényét az arcukra csalogatni, ha azt mondtam: Ankeruhr.
12 órakor zenei aláfestés mellett 12 figura vonul el az órát tartó hídon, s mindegyikük Bécs történelmét idézi fel. Az órát felállító Anker nevű biztosítótársaság a figurákkal az élet múlandóságát szerette volna bemutatni, s ezzel együtt az életbiztosítás megkötésének fontosságára emlékeztetni a potenciális ügyfelet. Szóval marketingcélokat szolgált... Az délben látható alakok egyébként egyesével is színre lépnek, s 12 óra hossza alatt járnak körbe.
Egy kép elölről:
Egy kép hátulról:
Egy kép alulról:
Ez pedig itt az esti kivilágításban pompázó óra helye, mely kép nem sikerült:
Advent idején este 17 és 18 óra között állítólag karácsonyi dalok csendülnek fel az órából, bár ezt tegnap nem hallottam, miközben Waldorfra vártam.
