Az meg már milyen, hogy valaki beírta a gugliba, hogy m (értsd 1 db kis mö betű) és az én blogomat dobta ki a rendszer, mint egyik megoldás. Ez vajon hogy jött ki az algoritmusban és örült-e aki ezáltal idekeveredett? Vagy valami bloggervuduságról van szó mondjuk web 6.6.6? Ha tudnám biztos érteném azt is, hogy mi a vihart keresek én még netközelben, miközben egész nap meg akartam halni az álmosságtól.

A ma esti vacsoravendég már elment, én meg itt tágranyíltan szemezek a bloggal, és kényszeresen hajtogatom magamban azt az egyszavas mondatot, amit Szirtes Ági üvöltözött mindig, amikor a biciklijével eldőlt a Portugálban.

Ha már meg a tudásvágynál tartok, igazán szeretném azt is tudni, hogy ilyenkor, amikor álmosítás céljából nézek a pohár fenekére, akkor miért nem "hat" a bor, bezzeg mikor csak úgy az ízéért vagy a társaságért, akkor már egy deci leterít.

És akkor a végére egy érdekes természeti jelenség: tegnap kipróbáltam egy kecskesajtos-fügés receptet. Mivel óvatos duhaj vagyok és szeretem a vendégeimet elkényeztetni, nem dugtam be a sütőbe az összes sajtot grillezni, hanem két karikán akartam megnézni, hogy mi lesz és milyen gyorsan. Persze el is felejtkeztem róla, pedig egy percre kellett a cuccot a grill alá tolni, és nekiálltam a főzés valamelyik fázisának. Egyszercsak hallok egy nagy, érdekes puffanást, ami a sütőből jött. Először arra gondoltam, hogy valamelyik roxforti nebuló cseszte el a hoppanálását, amikor eszembejutott, hogy a sütőben nekem lenne keresnivalóm. Rémülve bámultam be a szerkezet üveges felén és volt is mit nézni, mert lángolt a sajtok alá tett sütőpapír és már javában fekete volt meg füstölt. Egyből átéreztem, hogy milyen lesz majd 5 perc múlva a vendégnek a lakásajtómon a terjengő füst és bűz közepette éhesen belépni, ezért a sütőt csak elzártam az ablakokat viszont szélesre tártam, s csak ezután menekítettem ki a tepsit, amin addigra már a lángok elenyésztek, ellenben állig ért a pernye és az egész pont úgy nézett ki, mintha egy tálca füstöt tartanék a kezemben előre megfontolt szándékkal. Már hajítottam volna ki az egészet a szemétbe, amikor a füst oszlásával megláttam, hogy a két kis kerek sajtos kenyérszelet vidorul, mondhatni egészségesen megpirulva nézett rám nagy csodálkozva, hogy mire ez a nagy ijedtség. Kihámoztam őket a rákkeltő körítésből és beharaptam mind. Jó volt az ízük, de azért a többi sajtdarabnál nem ezt az elkészítési módot vetettem be. Amikor a vendégem pár pillanat múlva csöngetett, már ékes németséggel készültem a füst miatt szabadkozni, mikor azt mondta, hogy de jó illat van.

És sajnos még  most sem vagyok álmos pedig 49 percig írtam ezt az esti mesét történetet.    faszomat!