Miért, ó miért olyan nagy kérés egy olyan fal, amelybe lukat lehet fúrni egy fúrógéppel anélkül, hogy a fúró 2 cm után elakadna, mert a ház valójában az időszámításunk szerinti harmadik évezredből, a szuperintelligens ufóleszármazottaink által idetranszportált fúrhatatlan keménységű anyagból van?
Nem szeretnék én annál többet, hogy az a nyomorult karnis felkerülhessen az ablak fölé, hogy függöny is legyen a szobában amit majd fél év múlva moshatok ki, mert annyira fogja a port.
Lehetek én a világban bárhol, Pest vagy Bécs, Argentina vagy Gögymetüttyös, a falak, amelyek körbevesznek, csak az első két centiméterig fúrhatóak, utána már csak a bemenetük tágul, mintegy barlang méretűre, hogy nehogy véletlenül esetleg egy rövidebb csavar és tipli kombó még megoldást jelenthessen a fölfogatásra. - Jövök be ma reggel az irodába, s mielőtt úgy igazából megérkezhettem volna, kolléganőm már kérdezi is, hogy miért voltam tegnap annyira szomorú? Most valljam be, hogy négy darab használhatatlan lyuk miatt? Meséljem el neki, hogy tegnap mindenféle haditerveket kovácsoltam arra vonatkozólag, hogy miképpen lehetne mégiscsak felszerelni a függönytartó rudat, s ez az én egyszerű kis életemet tekintve elegendő ahhoz, hogy naphosszat elborult tekintettel járjak-kelljek az irodában, frászt hozva ezzel a kedves és figyelmes kolléganőre?
Hát nem meséltem el neki, hogy voltam tegnap az OBIban, akik valamit tudhattak, mert adtak nekem egy törzsvásárlói kártyát a fizetésnél. Én csak elnézően mosolyogtam, hogy ugyan már kispajtások, engem ugyan nem láttok itt többet, hiszen jön Klaus hozzám, hoz még egy fúrót, meg azt az izét, amellyel a lyukat fúrni kell a falba (németül tudom, magyarul nem) és majd megoldja nekem ezt a problémát. Nos most már tudom, hogy Klaust nem azért szeretjük, mert olyan pompásanan tudna ütvefúrni. A gyerekem által elkezdett lyukakhoz még fúrt kettő másikat, az annyi mint négy. Közülük egybe megy bele a tipli végig (najó, kicsit le kellett belőle vágnom), a többi három maximum mikro-denevér fészeknek lenne jó, ha léteznének ilyen kis denevérek. De nem léteznek, így megyek ma is az OBIba gipszet vagy mit venni, lyukszűkítendő, illetve keresni egy dagadt, ámde rövidebb tiplit, a hozzáillő csavarral, hogy rendes kispolgári szobámba legyen függöny.
Ha ezután nem születne több blogbejegyzés, akkor elmentem világgá, mert nem találtam megfelelő kellékeket.
