Ismét egy vendéglátóipari egységet szeretnék megénekelni, amelyről már kutyafuttában a blog elején esett pár szó, de mostanra meg tudtam jegyezni a nevét is, ebből kifolyólag megtaláltam a neten, nem utolsó sorban pedig felfedeztem eddig ismeretlen oldalát is, aminek következtében mindenről beszámolhatok.
A konyha ázsiai, tehát aki ezt nem szereti, annak nem kell továbbolvasni, várja ki a későbbre tervezett virslis-standokról készült posztot. A hely, amely az irodánk közelében van, az első kerületben, négy egységből áll: van ugye az étterem maga (két külön terem a dohányzókat elkülönítendő), az utcán működő terasz, valamint a lébolt és az ételbár. A külön bejárattal rendelkező lébolt leginkább egy használaton kívüli raktárra emlékeztet, amelyben egy zöldségekkel és gyümölcsökkel megrakott pult mögött facsarják a különböző összeállítású leveket, amelyeket a vásárló műanyag üvegben vihet magával tova. Egy portával arrébb, a sarkon, a siető és éhes vendégek számára kialakított pirinyó ételbár található. Itt előre elkészített saláták és szusi, illetve négy-öt fajta meleg étel kapható, amelyek választéka naponta változik. A húsos vagy hústalan, tészta- vagy rizskörettel kérhető ételeket a filmekből jól ismert papírdobozokba adagolják és fajtától függően 3,5-4,5 euró körül számláznak értük. A saláták is hasonló árkategóriájúak, a szusi ára méret- és tartalomfüggő: a legnagyobb doboz tegnap nyolc euróba került.
A képen látható étteremben pedig menü vagy á la carte alapon lehet jóllakni. A linkre kattintva jól látszik, hogy nem csak az első kerületben van Kiang.
