A hétvégét a betegségen kívül még egy dolog jellemezte, de nagyon: mégpedig az azon való agyalás, hogy melyik lakást válasszam a múlt héten megtekintett kettő közül? Az egyikbe beleszerettem, nem vitás, s csak irdatlan erőfeszítésekkel tudom magam a racionális gondolkodásra rávenni. A lakás ugyanis egy gyönyörű környék, gyönyörű házában van, loftlakás (igaz: nem 400, csak 70 négyzetméter) és minden, de minden tökéletes és szép benne. Elektromos redőny, minimalista konyha és dizájn mindenütt, terasz, amely a Bécsi Erdőre néz, rakodószoba, amelybe benne van a mosógép... Csak akkor leszek kicsit kedvetlen, ha az árára gondolok (a piaci ár 20%-val többet kérnek érte a fent említett nyalánkságok miatt), meg arra, hogy azért messze van a belső kerületektől, illetve az egész pecó loft lévén, egyterű: tehát nem praktikus, ha az ember azzal a kamasz gyerekével akar ott lakni, aki minden tökéletessége ellenére néha hevimetált hallgat. Ez utóbbi persze egy tolóajtó beépítésével orvosolható probléma (mármint az egyterűség, nem pedig a hevimetál), amire a tulaj saját költségén hajlandó is, bár ha egy éven belül kiköltözöm, akkor osztozunk a munkadíjon egy adott arányban.
Ezzel szemben a másik lakás az ötödik kerület bohémebbik felén van (a Naschmarkt egy köpésre található), 30 négyzetméterrel több, de ugyanannyiba kerül mint a másik kégli, s ehhez kapok egy csomó (nagyjából az ízlésemnek megfelelő) bútort is használatra ingyér, egy fullra berendezett konyhát, kamrát, gardróbszekrényt, és 2+2 szobát. A ház inkább ronda, viszont jellegtelen is, ám legalább világos... Anyagilag mindenképpen ez lenne a bölcsebbik megoldás és bizony pont október 1-én esett be a látómezőmbe, amikorra is az Univerzumtól megrendeltem A lakásomat Bécsben.
Nagy szerencsémre mindkét lakás privát, tehát nem kell ingatlanközvetítői jutalékokat fizetni. Jajjmelyiketválasszam??? Miért vagyok ennyire függő attól, ami szép és drága?
